Farkas-emberek,
Farkas-emberek, azokat nevezik igy, kiknél a test hátsó vége a rendes határon tul megnyult és állati fark módjára kiáll a farr fölött. Az ó-korban általános volt az a vélemény, hogy vannak F., még pedig nemcsak egyes egyéneknek, hanem egész népségeknek tulajdonítottak farkat. Farkkal biróknak gondolták az indiai kalisztriabelieket, belső Afrika némely népeit, három hátsó-indiai és egy Sziciliától nyugotra levő sziget lakóit. A középkorban készségesen elhitték e csodatörténeteket, amelyek átmentek a természettudományi irodalomra. Ujabb utazók is említenek F.-et; látták a farkukat, de nem közelről s igy nem vették észre,hogy az a ruházathoz tartozik. Hogy egész népségek farkkal volnának ellátva, az mesebeszéd. Mindazonáltal csakugyan találtak Jáván, Borneon, Ceramón, Timozon farkkal ellátott egyes embereket, még pedig leggyakrabban oly törzseknél, melyeket mások a szigetek belsejébe szorítottak vissza, és a törzsön belül való folytonos egybekelésre kényszerítették, minélfogva e torzképződményt endogamiá-val lehet magyarázni. Ily jelenségek azonban minden népfajnál előfordulnak, és a farknak ugy külső megjelenésére, mint anatomiai szerkezetére nézve nagy különbségeket mutatnak.
