Fanti
Fanti Manfred, olasz tábornok és hadügyminiszter, szül. Carpiban 1806 febr. 24., megh. Firenzében 1865 ápr. 5. Katonai pályára lépett, s tanulmányai befejeztével mint műszaki tiszt részt vett azon mozgalmakban, melyek Olaszország felszabadítását célozzák. A riminii szerencsétlen csata után azonban osztrák fogságba került, melyből a franciák közbenjárása folytán kiszabadulva, előbb francia, majd spanyol szolgálatba lépett, s a karlisták elleni harcokban kitünt. Az olasz forradalom kitörésének hirére 1848-ban visszatért hazájába, hol mint a Cavour törekvéseinek buzgó támogatója részt vett az olasz egység megteremtésében. A novarai csata után egy ideig leszorult ugyan a politika teréről a rendelkezési állapotba, de már 1855. dandárparancsnoki minőségben a Krimbe küldött hadtest egyik vezére volt s a Csernaja melletti ütközetben kitünt. 1859. mint tábornok kitünő szolgálatokat tett az egységre törekvő olasz államok hadseregeinek, minek folytán az összes haderő főparancsnokságával kinálták meg, melyet elfogadván, minden erejét a véderő szervezésére és fegyelmezésére fordítá. E tevékenységének tulajdonítható, hogy Cavour hadügyi és tengerészeti miniszterré neveztette ki. Ez állásában ujra szervezte az egész hadsereget, s egyengette az utat az Egyházi-állam meghódítására. Cavour halála után miniszteri állásáról lemondva, 1861. a firenzei katonai kerület parancsnokságát vette át. V. ö. Carantini, Vita di Manfredo F., Verona 1884; Carpi, Il risorgimento italiano, 4. köt.
