Fanarióták
Fanarióták, igy hivják általában Konstantinápoly Fanar (tör. Fener) nevü városrészének görög lakóit. Ez a városrész Konstantinápoly ÉNy-i részében, az Aranyszarv mellett van, s az ott volt világító toronytól (fanarius) vette nevét. A török hódoltság után itt volt a görögök főfészke s 1601 után a pátriárkai rezidencia is. Szorosabb értelemben F.-nak hivják a születési és hivatali arisztokráciát, amely nemes görög családokból eredt. A F. köréből kerültek ki a XVII. sz. második fele óta a porta dragománjai vagy tolmácsai, s onnan választották a görög forradalom kitörtéig (1821) Moldva és Oláhország hoszpodárjait is. Jóllehet a F. sokat tettek nemzetük művelésére (p. iskolák alapításával), valamint sokat könnyítettek a görögök terhein, sokat javítottak a Duna-fejedelemségek helyzetén, mégis hirvágy és önzés, hatalom- és pénzvágy képezték főbb jellemvonásukat s e miatt sem az oláhoknál, sem a bolgároknál, de még saját nemzetiségöknél sem voltak kedveltek. Ez kitünt a görög forradalom kitörésekor is, 1821., amikor pedig sokan küzdöttek a görögökkel együtt a F. közül is. A F. viselt dolgait, zsarolásait stb. megirta egy görög: Markos Zallony egy Essai sur les Fanariotes c. munkában (Marseille 1830). Jelenleg a F. csaknem végkép elvesztették politikai befolyásukat Konstantinápolyban és sokan közülök rég átköltöztek Athénbe. L. még Bolgárország.
