Falieri
Falieri Marino, velencei doge, szül. 1278., megh. 1355 ápril. 17. Ősrégi, velencei családból származott. 1346. jul. a Zárát és annak közelében emelt várdát ostromló Nagy Lajos királyunk támadását verte vissza, azután génovai s római követ, 1354. pedig velencei doge lett. Nemsokára azonban F. és a szenátus közt ellentét fejlődött ki abból az alkalomból, hogy a szenátus Steno Mihály nevü patriciusra, ki F. nejét megsértette volt, csak nagyon enyhe büntetést szabott. Ekkor a bosszus F. (amint ezt a hagyomány beszéli) a polgári elemmel összeesküvést szőtt a szenátorok és a nobilik megbuktatására és lemészárlására, egyuttal azonban saját egyeduralmának megalapítására. Azonban tervét a kivitel előestéjén elárulták s F.-t 1355 april 17. a dogepalotának főlépcsőjén lefejezték. Jellemét történeti hüséggel rajzolja Byron: Marino F. cimü tragédiájában. E tárgyat még Delavigne, Murad Efendi, Lindner A., Kruse és Swinburne is feldolgozták drámailag; Donizetti Operát s Hoffmann E. T. A. novellát irt róla (Doge und Dogaressa c. alatt). V. ö. Senger, Histor.-krit. Studien 1878; Verosta, M. F. Milano 1879).
