Ewald
Ewald, 1. szentek; két angolországi testvér, kiket Fehér és Fekete E.-nek neveztek s kik a VII. sz. vége táján Vesztfáliában a kereszténységet prédikálták s ott mártir-halált haltak (a kölni Sz.-Kunibert-templomban vannak eltemetve). Vesztfália országos védnökei. Okt. 3. van nevük napja.
2- E. Armin Frigyes, dán novellista, E. János, dán tábornok unokája, szül. Kopenhágában 1821 dec. 13. Eleinte gazdálkodó és földmérő volt; 1860. teljesen a novellairásra szentelte magát s mint tanár él Kopenhágában. Nevezetesebb művei: Valdemar Krones Ungdomshistorie (5. kiad. 1885); Familien Nordby (3. kiad. 1883); Johannes Falk (3. kiad. 1880); Franz Böckmann og Dronning Alfifa (1889). Történelmi tárgyuak a következők: Svenskerne paa Kronborg (5. kiad. 1891); Niels Brahe (2. kiad. 1889); Anna Hardenberg (3. kiad. 1891); Niels Ebbesön (1887); Grifferfeld (1888); Caroline Mathilde (1890). 1891. E. összes történelmi regényeinek gyüjteménye indult meg. Több elbeszélése a Dansk Folk-bibliothekben jelent meg.
3. E. Ernő, német festő, szül. Berlinben 1836., Steffeck tanítványa, Párisban és Olaszországban fejezte be tanulmányait. Leginkább dekoráció-képeket festett, igy a berlini városháza könyvtár-szobájában, a bécsi nemzeti képtárban stb. Legismertebb képe A hét főbün. Igazgatója a berlini iparművészeti muzeumnak, az avval összekötött tanintézeteknek és a kir. iparművészeti iskolának. Kiadta a Farbige Decorationen alter und neuer Zeit (13 füzet, Berlin, 1882-92) c. művet.
4. E. Frigyes Herman, dán iró, szül. Kopenhágában 1821. Első műve, Valdemar krones Ungdoms historie, nagy tetszéssel találkozott (1860). Ez hatott elhatározólag reá, ugy, hogy abban hagyva mérnöki foglalkozását, az irói pályára lépett. Később professzorrá lett Kopenhágában. Művei közül nevezetesebbek: Hoad Ellen vilde (a mit Ellen akart), Agathe stb. E művekben kitünő jellemfestőnek mutatja magát. Irt történelmi műveket is.
5. E. György Henrik Ágost, német orientalista, szül. Göttingában 1803 nov. 16., megh. u. o. 1875 máj. 4. Már mint gimnáziumi tanuló nagy előszeretetet tanusított a keleti irodalom iránt. Tanult szülővárosának egyetemén és már ezen idő alatt Mózes első könyvének szerkezetéről (Die Composition des Genesis, 1823) egy művet adott ki. 1823. a wolfenbütteli gimnáziumban tanár, 1827. a göttingai egyetemen a bölcsészeti tudományoknak rendkivüli, 1831. rendes, majd 1835. u. o. a keleti nyelvészet tanára lett s Eichorn halála után ezen minőségében bizatott reá az ószövetség kritikai exegesisének a tanítása is. Uj munkájának első s talán legfontosabb eredménye Kritische Grammatik der Hebr. Sprache (Lipcse 1827) c. műve volt, mely számtalan kiadásban, rövidített alakban is megjelent s melyet E.-nak számtalan, fontosnál fontosabb műve követett, melyekben felölte ó-Izrael népének történetét, Jézus életét, az apostoli korszak történetét. Mint tanár előadta a héberen kivül az arab, persa, aram és szanszkrit nyelveket s mindezen tanulmányait nagyértékü művek, nyelvtanok jelölik. Több tanulmányi utazást tett Francia- és Olaszországban a keleti nyelvészek kéziratainak tanulmányozása végett. Mint teologus és kritikus mindig előszeretettel tüntette ki azon konkrét formákat, melyekben az isteni igazságok a történelemben előtünnek s mindig ellenszenvvel viseltetett azon abstrakciók iránt, melybe a spekulativ teologusok a hit tárgyait burkolták. Nem sorakozott a németországi teologiai pártok egyikéhez sem. Egyformán ellenezte a tübingai szélsőbal teologiai irányt, valamint a Hengstenberg által vezetett tulzó jobboldali lutheránus mozgalmat. Nem is lehetett tőle várni, ki olyan ékesszólással, minő Németország teologiai tanszékein páratlan volt, ostorozta a lutheránusok, római katolikusok és racinalisták «pogányságát», hogy ő valamelyik teologiai iskolához szegődjék. Politikai szerepet is játszott, ami miatt 1837. katedrájától is megfosztották, a mikor 1838. Tübingában lett tanár s csak 1848. tért vissza Göttingába. Tagja volt egyideig a német birodalmi gyülésnek is. Művei: Kritische Grammatik der hebräischen Sprache (Lipcse, 1827), melyet Ausführliches Lehrbuch der hebr. Sprache cimmel ujból átdolgozott (8. kiadás, Göttinga 1870); Hebräische Sprachlehre für Anfänger (4. kiad., u. o. 1874); Das hohe Lied u. der Prediger Salomos (u. o. 1826); Die Dichter des Alten Bundes (14 kötet, u. o. 1837-54; uj kiad. 1865-67) és Die Propheten des Alten Bundes (2 köt., Stuttgart. 1840; 2. kiad. 3 köt., Göttinga 1867 és 1868); Geschichte des Volkes Israel (7 köt., Göttinga 1843-59; 3. kiad. 1864-70) és a hozzátartozó Altertümer des Volkes Israel (3. kiad., u. o. 1866); Commentarius in Apocalypsin (Lipcse 1828); Die drei ersten Evangelien (Göttinga, 1850); tökéletesebb a második kiadása: Die drei ersten Evangelien und die Apostelgeschichte, 2 köt., u. o. 1871-72); Die Sendschreiben des Apostels Paulus (u. o. 1857); Die Johanneischen Schriften (2-ik kötet, u. o. 1861-62); Sieben Sendschreiben des Neuen Bundes (u. o. 1870) és Das Sendschreiben an die Hebräer und Jakobos Rundschreiben (u. o. 1870); Die Lehre der Bibel von Gott oder Theologie des Alten und neuen Bundes (4 köt., Lipcse 1871-78.). Nyelvészetiek Grammatica critica linguae linguae arabicae (2 köt., Lipcse 1831-33); De metris carminum arabicorum (Braunschw. 1825); Über einige ältere Sanskritmetra (Göttinga 1827); Abhandlungen zur orient. und biblischen Litteratur (1 kötet, u. o. 1832); Sprachwissenschaftliche Abhandlungen (u. o. 1861) és über di geschichtliche Folge der semit. Sparchen (u. o. 1871). Számos értekezés jelent meg a különböző fölyóiratokban és évkönyvekben is.
6. E. János, dán iró. A Holberg Lajossal fellendült dán irodalom egyik legkimagaslóbb alakja. Szül. 1743 nov. 18., megh. 1781 márc. 17. Szegény vidéki áldozár fia volt. 1758. teologiára adta magát. 1759-1760. katonának állt be és több ütközetben vett részt. Majd ujra visszatért teologiai tanulmányaihoz. 1764. jelent meg «Lykkens Tempel» (a boldogság temploma) nagy tetszéssel fogadott költeménye. Moliere és Klopstock befolyása alatt állt. Ez utóbbinak nagy befolyását mutatja 1769. megjelent Adam og Eva drámája. Nevezetesebb művei még Rolf Krake tragoedia (1770); Fiskerne, drámai költemény; ebben van a hires Kong Christian stod ved höjen mast (Keresztély király ott állt az árbocnál...) nemzeti dal. Önéletleirása: J. Ewalds Leonet og Meninger befejezetlen maradt. Főként lirikus volt. Vigjátékai finom humorral és élccel telvék. (Összes művei: Samtlige Skr. 1780-81. 4. köt.) Szük anyagi viszonyok közt élt, szegényül halt meg.
7. E. János, dán tábornok, és katonai iró, szül 1744. Kasszelben, megh. Kielben 1813. Mint a saját fejedelmük által az angoloknak eladott heszszeni zsoldosok kapitánya részt vett az északamerikai szabadságharcban, honnan kapitányi ranggal tért vissza. 1788. dán szolgálatba állott, hol rövid idő alatt tábornoki rangra emelkedett. 1809. mint egy dán-hollandi hadtest parancsnoka, bevette Stralsundot. Művei: Abhandlung über den Krieg der Leichten Truppen (Kasszel 1774), Über den Kleinen Krieg (Marb. 1785), Beispiele grosser Helden (Schleswig 1797-1800) stb.
8. E. János Lajos, német iró és pap, szül. Haynban, Offenbach mellett 1747 szept. 16., megh. Karlsruhéban mint nagyhercegi miniszteri tanácsos 1822 márc. 19. Marburgban teologiát tanult, később offenbachi plébános lett s aztán több különböző egyházi hivatalt viselt. Barátságban állott Goethével, ki E. születésnapjára irta In allen guten Stunden c. dalát. Müvei közül Mehala c. drámája (Mannheim 1808) és Urania nevü havi folyóirata (Hannovera, 1794-96) érdemelnek említést.
9. E. Pál, kat. teologus, szül. Lipcsében 1857., jelenleg Bécsben egyetemi tanár. Müvei: Der Einfluss d. stoisch-ciceroan. Moral auf die Ethik des H. Ambrosius (1881); Das Hauptproblém der Evangelienfrage (1890); Der geschichtliche Christus u. die synoptischen Evangelien (1892); Darstellung der Lehrbegriffe der verschiedenen christl. Kirchenparteien (4. kiad.)
