Evezőlábuak
Evezőlábuak (állat, Steganopodes), 1. a madarak egyik rendje, különböző szerkezetü csőrrel, hosszu, egymástól távol álló, és csupasz bőrhártyával összekötött alsó állkapcsokkal; kis, néha alig látható orrnyilásokkal; egészen tollas csűdökkel; hátrafelé álló belső lábujjal, amelyet uszóhártya köt a többihez; fészeklakók; hatalmas farcsikmirigygyel. Szárnyaik hosszuak, hegyesek, 10 kéz és 26-30 kar-evezőtollal. Kormánytollaik száma különböző, a pelikánnál 20-24, a többi fajoknál 12-14 van. Gerincoszlopuk 12-18 nyakcsigolyából, 6-10 hát-, 9-13 kereszt- és 7-9 farkcsigolyából áll. Nyelvük igen megrövidült, különösen a gödényé. Valódi begyük nincs, zuzógyomruk igen vékonyfalu. Mintegy 60 élő fajt ismerünk a melyek legnagyobb részben forróöviek. Halakkal táplálkoznak, a földön vagy fákon fészkelnek 1-2, ritkábban 3-4 tojást tojnak. Több családba osztják, s ezek a következők: Pelecanidae (Gödényfélék); Sulidae, Tachypetidae, Phalacrocoracidae, Plotidae, Phaëthontidae, mely családok közül hazánkban csupán a Pelecanidae és Phalacrocoracidae családoknak vannak fajai.
2. E. (Copepoda) a Rákok (Crustacea) osztályának egyik rendje, kissé megnyult, leggyakrabban határozottan izelt, páncélnélküli testtel; két pár csáppal, melyek közül az első ostorforma. Szájszerveik rágók, szurók v. szivók; van egy felső és egy alsó állkapocspárjuk, 1-2 állkapcsi lábpárjuk és 4-5 kétágu, izelt, lapátforma, tollas sörtékkel fegyverzett evezőforma evezőlábpárjuk; potrohuk villásan végződik s a villák hegyén tollas sörték emelkednek. Mintegy ezer faj ismeretes, a melyeknek 9/10-ed része tengerekben és 1/10-ed része édes vizben él; felük szabadon, felük ellenben élődi módon él. Hazánk vizeiből ez idő szerint mintegy 60 faj ismeretes s alig van oly állóviz, tó, tócsa, pocsolya vagy lassan folyó viz, amelyben egy-két faj ne tenyészne; néha nagy tömegekre szaporodnak s a halaknak bő táplálékot szolgáltatnak. Egy részük a partokon és növények között, más részük a vizek nyilt és szabad tükörén tartózkodik. Növényi hulladékot v. apró állatkákat fogyasztanak, mig az élődiek vért vagy állati nedvet szivnak; két alrendre osztatnak: Az Eucopepoda és Branchiura. Az Eucopepodák két csoportba sorakoznak: Gnathostomata rágó szájszervekkel és Siphonostomata szivó szájszervekkel.
Az első csoportba a szabadon élők tartoznak, amelyek közül a Cyclopidae, Harpactidae és Calanidae családoknak vannak édesvizi képviselői csupán s ezekből hazánk vizeiben is több faj él. A Cyclops-fajokat két petezacskójukról könnyen felismerhetjük. A Harpactida és Calanida-féléknek csak egy a petezacskójuk, de az elsők nagyon kicsinyek, az utóbbiak ellenben nagyok s az elsőknél a himnek mindkét csápja ölelővé módosult, amig az utolsóknál csupán a jobboldali. A szivó vagy élősködő Evezőlábuak közül az Ergasilus Sieboldii v. Norm. a pontyok, csukák és durdák kopoltyuin igen gyakori a mi vizeinkben is; a Lernacocera-fajok a mi pontyaink és kárászaink husában élősködnek; mig az Achtheres percarum v. Nordm. a sügérek kopoltyuin tartózkodnak. A Branchiurák-nak a mi vizeinkben élő legközönségesebb faja az Argulus foliaceus L., s ez a halak bőrén él és vérüket szivja, de a peterakás idején elhagyja a gazdaállatot. A hazai szabadon élő Evezőlábuakat illetőleg, v. ö. Daday J.: A Magyarországban eddig talált szabadon élő Evezőlábu rákok magánrajza cimü dolgozatát. (M. tud. Akad. Math. term. tud. közlemények s a Természetrajzi füzetekben megjelent dolgozatait.) L. még Rákok.
