Evezés
Evezés, a csónaknak az evezők által akként eszközölt előre hajtása, hogy az evező egyén, aki arccal a csónak hátulja felé ül, előre hajol, kinyujtott karokkal az evezőt a levegőben hátratolja, a lap élével a vizbe mártja és hátradülve az evező nyelét egész a melléig huzza. Tengeri csónakokon az evezőt, midőn az a vizből kiemeltetik, egészen uj vizbemártatásának pillanatáig vizszintesen fektetett lappal kell tartani, és e végből minden evező-csapásnál kétszer kell hossztengelye körül forgatni, hogy a felcsapó hullámok az evező lapjához ütődve, a csónak előrefutását ne gyöngítsék. Az E. ütemben történi és irányadóul azon evezős szolgál, ki a kormányoshoz legközelebb ül. Sokszor, legkivált ha aránylag kevés evezős van, állva is szoktak evezni, mely esetben az evezősök arccal a csónak eleje felé vannak fordulva. Jó E. az, midőn valamennyi evezős egyszerre mártja be és veszi ki evezőjét a vizből és az evezőcsapásnál az E. lapját, amennyire csak lehet, előre tolva, hosszasan huz rajta. Általában azt lehet mondani, hogy az E.-nél kifejtett erőnek csak 1/3-része szolgál a járművek előmozdítására, mig a többi 2/3-részt az evezőnek kezelése igényli. Az evezőkkel simítani annyi, mint hátrafelé evezni, a mindkét oldalon eszközölt simítás által a csónak megállíttatik, az egyik oldalon való simítás a másikon való evezés által pedig gyorsan megfordíttatik. Az E. a testgyakorlatok egyik leghatásosabb módja. A versenyevezésre ma használt csónakok, hogy a vizen minél könnyebben jussanak előre, oly keskenyekre készülnek, hogy éppen csak az ülésre legyen hely. De igy nagyon hosszuakká is válnak. A csónak keskenysége mellett a hosszu evezők csak ugy használhatók, ha az ezelőtt az oldalakon nyugvó villák vasrudakon kitámasztatnak. Az ily csónakot külső villás (külvillás)-nak nevezik (l. 1. ábrát).
1. ábra. Külső villa a versenycsónakon.
Ezen kihajlított villák által az evező erőkarja tetemesen meghosszabbodván, sokkal könnyebben evezünk. Hasonló erőnyereséget érünk el az u. n. mozgó-üléssel. A versenycsónakokban ugyanis az ülésre szánt lap előre és hátra csuszhatik. Az evezős a talpa alatt levő deszka szijába dugja lába fejét, s mikor evezőjét előre löki, a lábait is összehuzván, ülésével előre csuszik. Ez által evezőjének lapátos vége messze hátra nyul, s mikor megfeszíti evezőjét, előbb lábát nyujtja ki s törzsét hajlítja hátra, majd karjait hajlítja be. A versenycsónakok mélysége a legcsekélyebb, csak éppen annyi áll ki az oldalakból, hogy a kisebb hullám be ne csapjon. A feneke ovális (l. a 2. ábrát).
2. ábra. A versenycsónak keresztmetszete.
A csónakokat az evezőlapátok száma után nevezzük négyes, hatos, nyolcasnak. Az oly csónakokat, melyekben egy-egy ember két evezővel dolgozik, párevezősöknek nevezik. Az egy emberre való párevezős a skiff (sajka).
