Etruszk mitologia
Etruszk mitologia, az etruszkok vallása v. vallásrendszere, általában keleties (lidiai stb.), különösen pedig egyiptomi jellemü s csak később változott, a görög és latin istenekkel társulva, itáliai alakuvá. Voltak természeti isteneik, minők: Vertumnus az átváltozás (igy: a gyümölcs és aratás) istene; Mater Matula a szülés és nap istenasszonya, kinek Caereben hires temploma volt; a Silvanusok az erdők és határok istenei (ezek is csak későbbi latin hatás alatt váltak ily nevüekké); Nortia a sors istenasszonya, kinek volsini templomában szöget szoktak beverni; Veiovis v. Vediovis, v. Veduis haragos, bosszuálló Juppiter (Ovid. Fast. 3, 4, 30.); Summanus, az éjjeli v. sötét ég villámait szóró v. harmatadó istenség (Juppiternek mellékalakja, de sokszor Plutóé is); Voltumna istennő, kinek temploma volt a 12 etruszk szövetséges város középpontja. Ugy látszik, Janus, mint a nap istene is etruszk eredetü, valamint a Lares nevü szellemek is. Az etruszkok tiszteltek 12 fő, de ki nem nyilatkoztatott istenséget, akikkel Jupiter csak akkor tanácskozik, ha a földi rendet meg akarja változtatni s ezt villámlással szokta jelezni; továbbá 12 látható istenséget (Consentes, akik közül a főbbek voltak: Tinia (Zeus, Juppiter), Kupra (Hera, Juno), Menrfa vagy Menerfa (Minerva, Pallas Athene; temploma Falerüben volt, ahol tiszteletére évenkint márc.-ban a Quinquatrus nevü ünnepet tartották), Volcanus, Apollon (Dianus, Janus) és Diana. Az etruszkok vallásossága fantasztikus, babonás, másrészt durva jellemü volt. Foglalkoztak a rideg számok titkaival, semmitmondó jelek magyarázatával, jövendöléssel (mantikával) és miszteriumokkal; de divott nálok az emberáldozat is. A halottak birodalmát borzasztónak képzelték és festették, a honnan a lelkeket kinzó ördögök és kigyók sem hiányzottak. Hittek továbbá az auspiciumokban (avis, spicere, madárjóslatok) és haruspiciumokban (belek vizsgálata) stb., amint hogy tudvalevőleg Rómába is tőlök származott át a kuruzslásnak számtalan faja. A jóslások szerzője és mestere egy «Nap» nevü szellem volt (v. ö. Mithras kultuszát), aki titkait a Lucumo nevü papi osztálylyal közlé, ezek pedig iskoláikban árulták tudományukat. Az etruszk jóspapok sokáig nagy tekintélynek örvendettek mindenfelé s még Caesar és Augustus idejében is hozzájuk fordultak tanácsért. Tartottak vallási játékokat, amelyek zenéből, díszmenetekből, viaskodásból, táncból és szemfényvesztő mutatványokból állottak, hogy az etruszk histriók előadta látványosságokban kell keresnünk a római szinmű kezdetleges formáit.
