Etédi
Etédi (Sós) Márton, verselő a mult század végén, Erdélyből származott és bugyii jegyző volt Pest vmegyében. Irodalmunk felujulása korában a magyaros irányhoz csatlakozván, két epikai munkával tette nevét emlékezetessé; ezek: Magyar gyász, Pest 1792., a mohácsi veszedelem éposza, mely Zrinyi és Gyöngyösi irányának kikerülésével a régibb históriai énekek, valamint Listius László modorában, történetirói józansággal, a machina helyett Voltaire álomképeivel adja elő tárgyát, jó messziről kezdve és kronologiai rend szerint haladva; sokáig kapós könyv volt és több kiadást ért. A másik egy verses regény volt, Scytha király, vagyis Záton hercegnek különb különbféle változásokon forgott története, Buda 1796, szintén a népiesek modorában; saját leleményü meséje a magyar őstörténet akkor divatba jött mezején játszik. Önállóan jelent meg két alkalmi költeménye is, melyeket József nádor üdvözletére irt (Örömre változott sirhalom, 1795, és Kettős öröm, 1797).
