Esztonia
Esztonia (ném. Estland; az eszteknél: Észtimá; finnül: Viro-má; lettül: iggaunu-szemme; oroszul-Esztlyandszkaja gubernija), a Balti-tartományok egyike, orosz kormányzóság a Finn-öböl, a Narova közt, a mely a Sz.-pétervári kormányzóságtól választja el, továbbá a Peipusz-tó, Livonia és a Balti-tenger közt. A kanyargásokat leszámítva, partjainak hossza 320 km. Területe, beleszámítva a hozzátartozó Dagö, Worms, Odensholm. Nargen stb. szigeteket (1175 km2), a Pejpusz (533 km2) és a többi kis tavakat (19 km2), 20248 km2. E. sik föld és csak egyes helyeken halmos; nagyobb magaslatai sehol sincsenek; számos rajta a gránittuskó; É-on azonban partjai szakadozottak és meredekek. A földet sok helyen mocsárok, apró tavak, homok, kavics és agyag födi; a humusz aránylag kevés. A határfolyón, a Narován kivül csak kisebb folyók öntözik; ilyenek a Kunda, Loksza, Jagovail, Kegel és Kasszarien. Éghajlata mérsékelt és oceanikus. Földje nem igen termékeny; 16,5 % szántóföld, 41,5 % rét és legelő, 19 % erdő és 23 % terméketlen. A főtermékek rozs, árpa, zab és burgonya; termelnek azonkivül kendert, lent, dohányt, komlót és sok más hüvelyes veteményt. Az állat-, különösen juh- és lótenyésztés virágzó. A halászat a partok mentén jövedelmező. E. lakóinak száma (1886) 395579 (egy km2-re 20); az 1881-ki népszámlálás szerint volt 87,6 % eszt, 5,8 % német, 4,6 % orosz, 1,4 % svéd; vallás szerint 92 % evangelikus, 7 % görög-keleti, 0,3 % róm.kat. és 0,5 % izraelita. A szesz- és sörgyártás sok munkást foglalkoztat; ujabban a pamutipar is kifejlődött (Narva mellett Krähnholmban); az összes gyárak száma (1887) 232, 7725 munkással és 21 millió arany fort értékü termeléssel. A kereskedelem emelésére 301,6 km. hosszu vasuthálózat szolgál. A kivitel cikkei: spiritusz, zab, rozs, len, olajpogácsa stb. 23,5 millió rubel értékben, a bevitelé: nyers pamut, szén, gépek, vas- és acéláruk, heringek, gyarmatáruk stb. 44,2 millió rubel értékben. A kikötők hajóforgalma (1887) 1116. Az oktatásügy aránylag már régebben is magas fokon állott; az oroszok az iskolákat a lakosság eloroszosítására használják föl és ezért az iskolákban mindenütt az orosz a tannyelv. 1886. volt 6 közép-, 4 szak- és 680 népisk., összesen 15556 fiu- és 12934 leánytanulóval. E. 4 járásra oszlik, ezek: Reval, Hapszal, Weissenstein (esztül: Jervi) és Wesenberg (esztül: Viro). A kormányzó székhelye: Reval.
Az esztekről aestil néven Pytheas (340 Kr. e.) tesz először említést. Ők magukat mámész (földi) v. tállopoeeg (a tanyák fia) néven jelölik. Hazájukat meje má (a mi földünk) és hazájuk népét márhvasz (a föld népe) néven nevezik. Fejalkotásuk és arcuk a mongol tipusra vall; nevezetes, hogy feltünően vaskos, nagy fejüek. Arcvonásaik rendesek, de arcbőrüknek élénkítő pirosság nélküli egyforma barnás szine, s a tekintetüknek komorsága egészen az ellenszenvet felköltő barátságtalanság szinében tüntetik fel őket. A haj és szakáll szine a szöszke és a sötét rőt szin között változik (megjegyzendő, hogy a férfiak hajukat nem, de szakállukat nyirják). A szembogár szine sötétszürke, olykor kékes, a fehérnépnél a vörösesbarna szembogarat tartják legszebbnek. A homlokuk elég magas és széles, orruk egyenes és arányos hosszuságu, szájuk kicsiny, fogazatuk szép, egészséges, álluk kissé előrenyult. Testalkatuk szikár de erős, termetük általában véve középszerü, a livlandiak 1,65 m. magasak, de helyenként mint p. Dagő-ben, feltünően magas, sőt óriási termetüeket is láthatni. Ételük nem változatos és igen egyszerü, kenyerüket korpás rozslisztből sütik. Hust csak télen és pedig szárított vagy füstölt állapotban esznek. Nemzeti italuk a taar, amely lisztnek és kenyérhéjaknak vizben való savanyu erjedése utján jő létre. Nemzeti ruhaviseletük jellemüknek megfelelőleg egyhangu; sötét, fekete és barna ruhaszin a legkedveltebb náluk; ruhaszabásuk esetlen, durva. Az É.-k a családi életet felette kedvelik, az agglegényt mindenki megveti, pártában maradt leány alig lehetséges. A leányt a szülők adják férjhez, a leánynak ugyszólva beszólása nincs, vakon engedelmeskedik, hogy ahhoz menjen, akit a szülők néznek ki számára. Az É.-k jámborok, vallásosak de nem bigottak, erkölcsük egyszerü, mint az életük. Házsártosság, perlekedési vágy ritka náluk, mindenban tartózkodók, még a nemi élet kicsapongása is ritka náluk. A fő jellemvonásuk: a nehézkesség mindenben, de azután a kitartás a munkában és az adott szóban, a türelem- és a sorsban való megnyugvás. A legrégibb tudósítások szerint az esztek is, miként annyi más nép, törzsekre voltak oszolva, a kik a vana (nép véne) vezérlete alatt védték hazájukat. Erődítményeik egyszerü földhányások voltak, amelyeket árkokkal fogtak körül; ilyen erődítések maradványai fenmaradtak a mai Treydennél és Segewoldnál. A XI. század második felében a dánok az esztekre is kiterjesztették fenhatóságukat és velök a kereszténységet megismertették. 1219. Waldemár dán király győztes fegyvereit E.-val is éreztette és megalapította Revalt és Narvát. IV. Waldemár az 1347-ki marienburgi szerződés értelmében E.-nek birtokában levő részeit a német lovagrendnek adja el. Innentől a XIV. sz.-ig Livonia sorsában osztozott. 1561. az eszt rendek és városok XIV. Erik svéd királyt hivták segítségül az oroszok ellen; az 1660-ki olivai béke biztosítja E. birtokát a svédeknek, a kik azt az 1721-ki nystadi békében Oroszországnak engedik át.
