Erdmann
Erdmann 1. János Ede, német filozófus, sz. Wolmárban, Livlandban, 1805 jun. 13., megh. Halleban 1892 jun. 12. Dorpátban teologiát tanult, Berlinben filozófiát. 1829. szülővárosában papnak választották, 1833. lemond, hogy kizárólag a filozófiának élhessen s a következő évben Berlinben magántanár, 1836. rendkivüli, 1839. rendes tanár Halleban, mint az egyetemnek egyik leghiresebb tanára. A hegeli iskolának volt hive s humorosan maga nevezte el magát az irány «utolsó mohikán»-jának. Mint iró világos, ügyes és szellemes e tekintetben az iskolai hivei között páratlan. Ő volt az egyetlen, ki a hegelianizmusnak amennyire lehetett, Németországban a művelt közönség szélesebb rétegeit is megnyerte. Amennyire Magyarországon Hegel tanai különösen Kerkápoly és Molnár Aladár révén elterjedtek, az Erdmann hatásának tulajdonítható. Legfontosabb műve: Versuch einer wissenschaftlichen Darstellung der Geschichte der neuern Philosophie (3 k. 1834-53); igen elterjedt kisebb kézikönyve is: Grundriss d.Gesch. d. Philos. (3 kiad. 1877-78.) 2 kötetben. Rendszeres művei kevésbé becsesek: Grundriss d. Philosophie (1840. 5 k. 1873); Grundriss der Logik und Metaphysik (1841. 5 k. 1875). Legelterjedtebb: Psichologische Briefe (1851. 6. kiad. 1882), mely a hegeli pszichologia eredményeit népszerü, szellemes módon adja elő; továbbá Berlinben és Halléban nagyobb közönség előtt tartott népszerü felolvasásainak gyüjteménye: Ernste Spiele (3. k. 1875). Életrajzát megirta Rössler Konst. a Preuss. Jahrbücher 70. kötetében (1892). Magyarul megjelent: A psychologia, E. után Molnár Aladár (Pest 1864).
2. E. Móric, német festő, szül. Arneburgban 1845., Eschke tanítványa, beutazta Német- és Svédországot, Hollandot, utóbb Olaszországot, majd Spanyolországot. Tájképei közül különösen az utolsók (Segovia, Capri, Tivoli) költőiek és kitünő szinezésüek. Münchenben él.
3. E. Ottó, német festő, szül. Lipcsében 1834. Lipcsében, Drezdában és Münchenben tanult. 1858 óta Düsseldorfban él. Csinos, humoros képeket festett a rokoko-korszak életéből. Ilyenek: a Szembekötősdi, Várakozás, A vőlegény fogadtatása, Szerelmi orákulum, Titkos küldetés, A félbeszakított zongoralecke, A jegygyürü, Alkalom teszi a tolvajt, A vetélytárs bosszuja stb.
4. E. Ottó Linné, német kémikus, szül. Drezdában, 1804 ápr. 11., megh. Lipcsében 1869 okt. 9. Pályáját mint gyógyszerész kezdte meg, utóbb azután a kémia volt tanulmányainak tárgya. Előbb a lipcsei egyetemen magántanár, 1837-től a kémia r. tanára. Több elem atomsulyát meghatározta; a törvényszéki kémia is sokat köszön buvárlatainak. Művei: Lehrbuch der Chemie (Lipcse 1828). Grundriss der Waarenkunde (u. o. 1833). A Journal für technische und ökonomische Chemie folyóiratot adta ki. Marchand és Werther társaságában a Journal für practische Chemie folyóiratot szerkesztette.
5. E. Oszkár, német germanista, szül. Thornban 1846 febr. 14, több helyütt volt gimnáziumi tanár, 1889 óta a német filologa r. tanára Kielben. Legfontosabb és legbecsesebb dolgozatai a német mondattan körébe tartoznak: Untersuchungen über die Syntax Otfrieds (1874-76, 2 rész) és Grundzüge der deutschen Syntax I. (1886). Igen jól adta ki Otfried evangeliumát (1882). Gering Hugóval szerkeszti a Zeitschrift für deutsche Philologie c. kitünő szaklapot.
