Embolia
Embolia (gör.) a. m. beledobás. Az orvostanban E. a véredényekben a vér által tovahajtott idegen test, mely elég nagy arra, hogy az edények valamelyikében fennakadjon. E rendkivül fontos folyamatot Virchow (1845) fedezte fel s bebizonyította, hogy a véráram a legkülönbözőbb fajsulyu anyagokat magával tudja ragadni (liszt, higany), melyek aztán a kisebb-nagyobb verőerekben vagy hajszáledényekben fennakadnak. A szervezetben leggyakrabban a véralvadékok (thrombusok) sodortatnak igy tova, tehát E. ott lép föl, hol thrombus képződik. (Véráram-lassabbodásnál, p. sebeknél, loboknál, vérszegénységnél, marazmusnál, a véredény belhártyájának sérüléseinél, szivbillentyübajoknál stb.). Ilyenkor a thrombus leszakíttatva a vérkeringés fiziologiai irányát követi, kivéve, ha p. a szívfal hiányossága miatt a vér a bal gyomrocsból a jobba folyhatik át, mely esetben az E. p. a tüdő vivőereiből a tüdő verőereibe, tehát a kis vérkeringésbe, nem pedig a függőérbe juthat (paradox embolus). Az E. hatása különböző. Ha a vérkeringés valamely része teljesen felfüggesztetik, akkor p. rögtöni vakság, villámütéshez hasonlón gyors öntudatlanság stb. állhat elő. Ha a vérkeringés a szerv embolizált részében nem pótolható, mert az eltömött verőér, u. n. végverőér volt, más verőerektől tehát az embolus alatti szakasz nem tápláltatik, akkor a vérkeringés nélküli rész a vivőerek részéről vis a tergo utján átivódik (infarctus emb. haemorrhagicus). Ez főleg az agyban, tüdőben, lépben és vesében fordul elő; az ily módon elhalt részek később felszivathatnak. Ugyanez a sorsa a szervezetnek, ha nem véralvadékok, hanem, p. csonttörésnél, nagy mennyiségben felszivódott zsir, levegő stb. jutott a vérkeringésbe. Képezheti azonban az E.-t olyan anyag is, mely parazitikus jellegü (bakteriumok, állati élősdiek, mint echinococcusok, trichinák, filariák stb. v. álképletek részei). Ilyenkor metasztázis jön létre, vagyis az eredeti bántlom embolus utján átterjed a szervezet más távollevő részeibe. Az ilyen embolusokat Virchow rossz indulatuaknak nevezi, mert ilyen módon a folyamat rendkivül gyorsan és nagy mértékben sulyosbodik. V. ö. Virchow, Gesammelte Abhandlungen (Frankfurt 1857); Cohnheim, Untersuch. über die embolische Processe (Berl. 1872).
