Elektrodinamometer,
Elektrodinamometer, az elektromos áramerő mérésére szolgáló készülékek. Szerkezetük az áramok által áramokra, s egyes esetben áramok által lágy vasra gyakorolt hatáson alapszik. Az elsők lényegileg egy szilárd, a mágneses meridián sikjába állított és egy arra merőleges egyensulyhelyzetü, de foroghatóan felfüggesztett dróttekercsből állanak. Ha mindkét tekercsen át áramot bocsátunk, akkor a szilárd tekercs hatása alatt a mozgékony tekercs fordulni igyekszik, mig tengelye a szilárd tekercs tengelyével párhuzamossá válik. Ezen fordulás ellen a felfüggesztés okozta torzio és bifilaris felfüggesztésnél a nehézségi erő is működik, ehhez járul - esetleg ez ellen működik - a föld mágneses irányító ereje. Ezen működő erőkből az áram ereje meghatározható. Az első E.-t Weber V. szerkesztette. Fröhlich J. tanár, hogy egyenletes elektromágneses mezőt nyerjen, a szilárd tekercsnek gömbalakot adott, hogy pedig a föld mágnességének, irányító erejének hatása kiküszöböltessék, az egy bifilárisan felfüggesztett tekercs helyett kettős asztatikus tekercset alkalmazott. Siemens és Halske erős áramok mérésére oly E.-t konstruáltak, melybne a mozgó tekercs egyetlen egy menetből áll, miáltal a föld mágnességének hatása nagyon csökkentve van. A felfüggesztés egy spiralrugó által történik; méréskor a spiralrugó által a mozgó tekercs egyensulyhelyzetébe visszacsavartatik; a rugó torziója méri az áram erejét. A Bellati és Giltay-féle dinamometerben a mozgó tekercs egy, a mágneses meridiánra merőlegesen állított lágy vastü által van helyettesítve, mely egyensulyi helyzetében a szilárd tekercs tengelyével 45°-nyi szöget képez. Az E.-ek lényeges tulajdonsága, hogy az általuk mérhető mennyiség az áram négyzetével, tehát az elhasznált munkaértékkel arányos s hogy általuk a váltó áramok is mérhetők.
