Egyházi év,
Egyházi év, a világ megváltásának története bemutatva egy év leforgása alatt azon célból, hogy a keresztényeknek mód nyujtassék a megváltás titkát és annak minden jelentősebb mozzanatát átélni. Kezdődik advent első vasárnapjával (nov. 27-dec. 4. között), és a négy adventi hét, mint a 4000 esztendő a világ teremtése és Krisztus Urunk születése közt, folytonos várás, esengés között készít elő a karácsonyra, midők az idők telje bekövetkezett, s aki után a népek epedtek (desiratus gentibus), megszületett. Karácsonytól az u. n. septuagesima vasárnapig (mely jan. 18 és febr. 21 közt váltakozva eshetik), az Üdvözítő gyermeksége, elvonult élete és az ezekkel összefüggő hittitkok nyernek az ünnepek (körülmetéltetés, háromkirályok napja, Jézus nevenapja stb.) egymásutánjában kifejezésre. Ez képezi az első ciklust. Erre következik a legfőbb, központi ciklus: a 40 napi böjt által folytonosan előkészülve jut a keresztény el a kalváriára: Krisztus nagypénteken a keresztfán meghal, reá vasárnapon (husvét) föltámad, még negyven napig a földön marad (5 vasárnap husvét után) és a negyvenedik napon fölmegy a menyekbe (menybemenetel), hogy onnét 10 nap mulva a szt. lelket küldje (pünkösd), s igy a megváltás nagy művét befejezze. Ezután már nincs más hátra, mint a megváltás gyümölcseit folyton alkalmazni a világ végeig. Ez a harmadik ciklus, mely pünkösd után advent 1. vasárnapjáig terjed. A pünkösd utáni utolsó vasárnap a végitélet miszteriumát tárja elénk. Tehát az E.-rendszer, a keresztény élet plasztikus megnyilatkozása nem a tér, hanem az idő kategoriájában. Az egész E. lefolyása a kereszténység szellemében remekül van bemutatva Dom Prosper Guéranger művében, ném. ford. Heinrich (Das Kirchenjahr, Mainz 1874). Rövidebben v. ö. Lonovics. Népszerü egyh. Archaeol. I. kötetében.
