Egyházi büntetések,

Teljes szövegű keresés

Egyházi büntetések, háromfélék: 1. vezeklések, melyek tisztán a forum internumra vonatkoznak, az u. n. poenitenciák. Hajdan nyilvános vezeklések voltak divatban, melyeknek négy fokát különböztették meg. u. m.: flentes, audientes, prostrati vagy genu flexi és a consistentes az isteni tiszteletben való kizáratás mértéke szerint. Ezek azonban már a VIII. sz.-tól fogva a divatból mindinkább kimentek s helyökbe más töredelmi munkák, p. böjtölés, alamizsnaadás stb. léptek; 2. egyházfenyítékek (censurae, poenae medicinales gyógybüntetések), melyek az egyházi jogoknak és előnyöknek kisebb-nagyobb mérvben v. teljes elvonásában állanak. Ilyen három van, u. m. az excommunicatio, az interdictum és a suspensio. Excommunicatio annyi mint kiközösítés vagyis kizáratás azon javakból, melyéket a hivek, mint az egyház tagjai élveznek. E javak e versben foglaltatnak:
Sacramenta, precum spes, ritus, crypta, potestas
Praedia sacra, jura fori civisque vetantur.
Az excommunicatio kétféle, kisebb (minor) és nagyobb (major), melyet egyházátoknak is neveznek. A kisebb csak a szentségek felvételéből és kiszolgáltatásából való kizáratásban áll. A nagyobb pedig abban, hogy az igy exkommunikált egyének a hivek minden érintkezésétől eltiltatnak, igy a polgári érintkezésből is, amit a következő szabály fejez ki: «Os, orare, vale, communio, mensa negatura, aki pedig a tilalom ti. i. a polgári érintkezés ellen vét, bűnt, esetleg halálos bűnt követ el, ha az illető kerülendő (vitandus) és nincs kellő excusáló ok. Ily oknak vehető a mai megváltozott sociális élet. A régi időben az egyházi átokkal a birodalmi átok (Reichsackt) is járt; miről napjainkban már természetesen szó sem lehet. Az érintkezés tilalma alól az egyházi törvény csak némely személyekre és esetekre engedett kivételt, mely kivételeket a következő vers foglalja össze:
Utile, lex, humile, res ignorata, necesse:
Haec quinque solvunt anathema, ne possit obesse.
Aszerint amint az érintkezés meg van engedve v. nem, különbséget teszünk az excommunicati tolerati és exc. evitandi között. Vitandus (kerülendő) 1. aki végleg ki van közösítve és mint ilyen kihirdetve, 2. a papok nyilvánosan ismert meggyalázói (percuttores). Az interdictum (egyháztilalom) egyházi cselekmények gyakorlásának, jelesül szentségek kiszolgáltatásának s felvételének, bizonyos személyek v. bizonyos helyen eltiltása, s ehhez képest az interdictum v. personale, v. reale s mindkettő ismét különös vagy általános, amint csak egyes egyénenként meghatározott személyre, ill. egyes egyházra, v. pedig több személy összességére p. egy testületre, illetve egy egész városra, községre terjed ki. A ruspensio (felfüggesztés) papi személynek egyházi rendje vagy hivatalából folyó jogok gyakorlása határozatlan időre való eltiltása, mely lehet: suspensio ab ordine, ab officio, a beneficio, vagy teljes, mind a hármat magában foglaló «Suspensio ab officio et beneficio». V. ö. IX. Pius constitutioját «Apostolicae Sedis» 1869. Zánkay, Az egyházi gyógybüntetések, Veszprém, 1877.
E. a szó szoros értelmében (poenae, vindicative v. vindictam spirantes), névszerint a javadalomvesztés (privatio beneficii), a letétel (depositio) és a papságból kivetkőztetés (degradatio), értetvén a letétel alatt a papi személynek az egyházrend s hivatal minden jogainak gyakorlatától örökre való megfosztás, a privilegium Canonis és forinak meghagyása mellett, mig a degradatio a papi rend minden jogaitól s privilegiumaitól megfosztást jelent s kétféle: szóbeli (verbalis) és valóságos (realis, actualis solennis), amaz csak itéletileg kimondásában áll, s rendesen csak a depozició következményeivel jár, az utóbbi az itéletnek tényleges végrehajtása. Ennek akkor van különösen helye, midőn a papi személy a közbüntető törvények alá eső valamely sulyos bűntett miatt az állami hatóságoknak átadandó.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT