Dupin
Dupin (ejtsd: düpen) 1. Endre Mária Ján. Jakab, (az idősebb), francia politikus és jogtudós, szül. Varzyban 1783 febr. 1., megh. Párisban 1875 nov. 10. 1086. jogi doktor lett, 1815. Château-Chinonban képviselővé választatván, ellenezte azt, hogy a római királyt trónörökössé kiáltsák ki s kiadta De la libre défense des accusés (Páris 1815) cimü nagy feltünést keltett munkáját. A ét Berryvel együtt megbizták, hogy Ney marsallt védje s később (1825-29) a szabadelvü párt ügyvéde lett, 1827 óta tagja lévén a képviselőháznak, 1830. a 221-ek feliratának előadója volt. A juliusi forradalom után a bourgoisie pártjára állt, La révolution de 1830 (anonim, Páris 1832) c. munkájában a forradalom jogosultságát bizonyította s annál a kérdésnél, hogy a király VII. Fülöp nevet viseljen-e, azt állította, hogy az orléansi herceget nem azért hítták meg a trónra, mert Bourbon, hanem dacára annak, hogy Bourbon. Minthogy ellensége volt a klubnak, a kormány őt a minisztertanács tagjává, a királyi magántanács s a semmítőszék főprokuratorává nevezte ki. D.-t 1832. az akadémia tagjai közé választotta. A képviselőház nyolcszor ruházta rá az elnöki tisztet, melyet ő 1848 febr. 24-ig egész addig az időpontig viselt, mikor a nép berontott és a képviselőket szétkergette. Nem sokkal ezelőtt tett amaz indítványa, hogy az orléansi hercegnőt régensül proklamálják, a zavarokban nem volt foganatosítható. D. tagja volt a konstituáló és a törvényhozó testületnek; ez utóbbi által elnökké választatván, állásában ujra megérte a parlament erőszakos feloszlattatását a Napoleon-féle államcsiny által (1851 dec. 2.). Midőn az Orléans-vagyonok konfiskálására vonatkozó rendelet megjelent, beadta a semmítőszéknél lemondását és a nyilvánosságtól visszavonult. Mint az u. n. gallikán szabadságok erélyes pártolója, 1854. Montalemberttel nagy feltünést keltett vitába keveredett. 1857. Napoleon alatt a semmítőszéknél a főprokurátori tisztet ujra elfoglalta. Mint praktikus jogászt nagyra becsülték, jogi munkái: Libertés de l'Église gallicane (Páris 1824, uj kiad. 1860); Glossaire de l'ancien droit français (Laboulayejel 1846); Opuscules de jurisprudence (1851); Réquisitoires, plaidoyers et discours de rentrée (14 köt., 1834-73); Mémoires (1855-61).
2. D. Ferenc Péter Károly báró, francia államférfiu és nemzetgazdaság iró, az előbbinek öcscse, szül. Varzyban (Niévre) 1784 okt. 6., megh. Párisban 1873 jan. 18. A párisi műegyetemen tanult s 1803-1807-ig mint tengerészeti mérnök szolgált Hollandiában, Belgiumban, Olaszországban és a Provenceban. 1808. mint önkéntes kisérte Ganteaume tengernagyot a jóni szigetekre s Korfuban az éppen akkor felállított felső tanintézetnek lett titkára és egyuttal tanára. Hazájába 1811-ben tért vissza, mire 1819. a Conservatoire des arts et metiers tanárának nevezték ki. 1824. bárói cimet kapott, 1827. képviselő, 1837. pair, 1848. az alkotmányozó, 1849. pedig a törvényhozó gyülés tagja lett s mint ilyen a királypárti többséggel szavazott. Az 1851-iki londoni világkiállításon mint francia meghatalmazott működött; 1852. Napoleon elnökszenátorrá tette. Az államcsiny és az orléansi család birtokainak lefoglalása után szakított a politikával és a tengerészeti főfelügyelőségről is leköszönt. Főműve: Voyages dans la Grande-Bretagne (Páris 1820-24, 6 köt.) c. alatt jelent meg. Egyéb művei közül megemlítendők: Développements de géométrie (1813); Discours et leçons sur l'industrie, le commerce, etc. (1825, 2 köt.); Géométrie et mécanique des arts et métiers (1825-27, 3 köt., 2. kiad. 1829); Le petit producteur français (1827, 7 köt.); Forces commerciales et productives de la France (1827, 2 köt.); Force productive des nations depuis 1800 jusqu'á 1851 (1851, 4 köt.).
3. D. Fülöp, francia ügyvéd, a két előbbinek öcscse, szül. Varzyban 1795 okt. 7., megh. Pisában 1846 febr. 14. Legidősbik bátyjával együtt a restaurációnak leghevesebb ellenfeleihez tartozott, de a juliusi forradalom után az uj kormányhoz szegődött s megvédte Lajos Fülöp királyt több rendbeli gyanusítás ellen. Több izben képviselő is volt. Törvényszéki beszédeit Jenő fia adta ki Plaidoyers cimen (Páris 1868, 3 köt.).
4. D. Móric, George Sand apja, l. Sand.
