Dunois
Dunois (ejtsd: dönoá) János gróf, szül. Párisban 1402 nov. 23., megh. Lay-ban 1468 nov. 24. Természetes fia volt a burgundi párt által 1407 nov. 23. Párisban meggyilkolt Orleánsi Lajos hercegnek, V. Károly és szeretője de Cany Albertné második fiának. Mint kapitány és kamarás a dauphin, és később VII. Károly francia király szolgálatába lépett s egyideig mint kezes, a bretagnei herceg udvarában tartózkodott (1422), amiért a király nagy uradalmakkal ajándékozta meg. A VI. Károly halála után megujult francia-angol háborunak ő egyik legkiválóbb alakja. 1427. felmentette Montargist az ostrom alól s Orléans városát mindaddig hősiesen védelmezte, meg 1429. az orléansi szüz felmentésre érkezett. Legyőzte az angolokat Patay mellett (1429 jun. 18.), kiszorította az angol hadakat a nyugati tartományokból s közreműködött az angolok kiüzetésében Párisból. Ez időben nyerte Dunois grófságot, mely után magát ezután nevezte. A főnemesek szövetkezetének a király ellen 1440. az u. n. «praguerie»-nek ő is tagja volt, de társait hamar otthagyta és a király pártjára állott. 1442. kiragadta Talbot angol vezér kezéből Dieppe-t s ezért a király Franciaország tábornokává nevezte ki és Longueville grófsággal ajándékozta meg. XI. Lajos alatt ő is tagja volt az urak ligájának s ezért Lajos 1646. összes birtokai- s méltóságaitól megfosztotta, de a conflansi békében (1465) ismét visszanyerte azokat. Unokája, Fernc, 1505. a Longueville herceg cimet kapta s IX. Károly és XIV Lajos a D. család tagjait a királyi család hercegeinek jelentették ki, de e méltóságemelés törvényes becikkelyezése elmaradt. 1516. megszerezte a család a neufchâteli szuverén fejedelemséget s később Valenain grófság birtokát is.
