Devolució-háboru
Devolució-háboru. Igy hivják azt a háborut, melyet XIV. Lajos 1667-68-ig a spanyolok birtokában levő Németalföld ellen intézett. E háborura Lajos határtalan hatalomvágya szolgáltatta az okot. IV. Fülöp spanyol király (Lajos ipja) halála után a francia király a spanyol Németalföldre emelt igényt, mint nejének örökségére, dacára annak, hogy eljegyzése alkalmával ebbeli igényeiről lemondott volt. Szószegése ürügyéül arra a Brabantban divatozó szokásjogra hivatkozott (devolution-jog), mely szerint az első házasságból született leánygyermekek elsőbbségi joggal birtak a második házasságból származott fiukkal szemben. Lajos parancsára Turenne el is foglalta Flandria és Hennegau egy részét, mig ő maga a védtelen Franche Comtét szállotta meg. E támadással azonban a szomszéd független Németalföldet is aggodalomba ejtette, melynek megrettent kormányzói: Witt János és Cornelius (A kiskoru Orániai Vilmos nevében), Angliával és Svédországgal hamarjában hármas szövetséget kötöttek (1668), melynek éle Lajos féktelen hódítás-vágya ellen irányult. E szövetség elől a bosszus Lajos meghátrálni volt kénytelen és Aachen-ban a spanyolokkal békét kötött, melynek értelmében a Franche Comtét ugyan visszaadta, de Lille várát más tizenegy várossal megtartotta. V. ö. Meinecke, Devollutionskrieg 1887; Scheichel, Leopold I. während des D.-Kriegs (1888); Lefevres-Pontalis, Jean de Witt (1884); Martin, XIII. Michelet XIV; Ranke, Franz. Gesch. IV.
