Demokritos
Demokritos Abderából, nagy görög filozofus, kinek életéről igen keveset tudunk. Szül. Abderában, némelyek szerint Kr. e. 460., mások szerint tiz, ismét mások szerint 34 évvel később; igen magas kort ért, legkevesebb 90 évet tulajdonítanak neki. Nagy tanulmányi utakat tett, Egyiptomot s Keletet is felkereste. Platón sehol nem tesz említést róla s kevésre becsülte a materializmust (l. o.), melynek D. alapvetője és első nagy képviselője. Ellenben Aristoteles, ki D. természettudományi műveinek sokat köszön, többször említi és nagy tisztelettel szól róla. D. korának egész tudását egyesíté magában, és nagyon sokat irt, némelyek szerint 72 művet, s ezek ciméből is kitetszik, hogy az egész akkori tudást földolgozta, természettuddós, matematikus, csillagász, nyelvész és filozofus. Cicero és mások stiljét szépsége és világossága miatt magasztalják. Mind e művekből csak kevés töredék maradt reánk. Ő fejtette ki nagy következetességgel az atomizmust, melyet egész materialisztikus világnézletté fejlesztett. E világnézlet, mely nyomokat hagyott az ókorban, az ujkor kezdetétől fogva Gassendi utján ujra fölébredt s azóta a nagy világhipotézisek közt előkelő helyet foglal el. (V. ö. Gassendi, atomizmus, materializmus.) Filozofiai társa, talán tanítója Leukippos (l. o.), őket Aristoteles és mások az ókorban együtt szokták volt az atomizmus szerzőiként említeni. Ez atomizmus alapvonalai a következők: Létezik a végtelen s a végtelenségig osztható tér és léteznek benne mozgékony valók, melyek végtelen számmal vannak, oszthatatlanok, atomok; ezek közt van az üres tér. Görög filozofiai nyelven: Van a teli és az üres; amaz «létező», emez «nem létező»; tehát a létező van és a nemlétező is. Görögül «semmi» a. m. «méden», ebből képezte D. a valaminek a jelzésére a «den» szót, mintha a magyarban azt mondanók: «semmi» és «emmi». Az üres térnek azóta is sokat vitatott kérdését D. a következő okokkal dönti el: A mozgás lehetetlen üres tér nélkül; mert a «teli» nem fogadhat mást magába; rothadás és sürüsödés csak üres közök mellett lehetséges; a növekedés is a tápláléknak a test üres részeihez való behatolásától függ; hamuval telt edény kevesebb vizet fogad ugyan be, mint üres edény, de nem annyival kevesebbet, mint amennyi helyet a hamu foglal el; a viz tehát a hamu üres közeibe is hatol. Ezzel a ma is érvényes fizikai fölfogásnak és magyarázatnak meg volt vetve az alapja. Az atomokon meg kell különböztetni alakjukat, rendjüket és helyzetüket. P. A és N különböznek alakra, AN és NA rendre, Z és N helyzetre. E különbségek elegendők a jelenségek világának magyarázatára; hiszen a tragédia és komédia is ugyanazokból a betükből készül. Az atomok különböző nagyságuak s a nagyságuknak megfelel nehézségük, mely nem vonzáson alapul, hanem lefelé való mozgáson. Az atomok okairól nem lehet szó: örökkévalók. Hasonlókép az atomok mozgása is örök és eredeti. A nagyobb atomokat nehézségük gyaorsabban hajtotta lefelé, miáltal a kisebbek és könnyebbek fölfelé szorultak, egyszersmind összeütközésük által oldalmozgások is származtak. Igy jött létre egy forgatag, mely tovább terjedvén, a világ alakulását eredményezte. Igy vissza kellett szükség szerint kerülni annak, ami hasonlónemü, ugy mint a gabona szórásánál is a polyva a polyvához, a mag a maghoz kerül. A forgatagban némely atomok állandóan szövetkeztek s alkották a nagyobb összetett testeket s egész világokat. A föld is eleinte mikor még kicsiny volt, forgott, lassan-lassan azután nyugalomra tért. A föld nedvességéből kerültek elő a szerves testek. A lélek is testi atomokból áll, de finom, sima és gömbölyü atomokból, ugyanolyanokból, mint amilyenekből a tűz áll. El vannak terjedve az egész testben, de a különböző szervekben különböző feladatokat teljesítenek. Az agyvelőben székel a gondolkodás, a szivben a harag, a májban a vágy. Ezeket az atomokat ki- és beleheljük s ebben áll az élet folyamata. Az érzékek működését is igy magyarázza D. A testektől elválnak atomok s igy származnak a dolgok képei, melyek az érzékekbe hatolnak. Ezek az érzéki észrevételek. De érzékeinkre csak az hathat, ami velük egynemü. Ezek az érzéki benyomások a tudás egyedüli alapját képezik, de ez az alap nem föltétlenül megbizható, mert az érzéki benyomás a maga utján változik s átalakul. Megjegyzendő, hogy azért D. föltétlenül megbízik a maga atomelméletében, tehát a gondolkodás utján elért ismeretet föléje helyezi az érzéki észrevevésnek, csakhogy ennek a felsőbb ismeretnek mivoltán nem elmélkedik. A test csak sátra a léleknek, a lélek nemesebb része az embernek. Aki e lélek javait szereti, az istenibbet szereti. Az ember legfőbb java a boldogság. Elérjük, hogy ha a szélsőségektől tartózkodunk és mértéket tartunk. Vallásról e rendszer keretén belül nem lehet szó. Aki belenyugszik a dolgok örök szükségességébe, távol marad üres félelemtől és hiábavaló reménytől, eléri azt a nyugalmas állapotot, mely a legfőbb boldogság. D. töredékeit legteljesebben összegyüjtötte Mullach (1843). V. ö. Ritter H. Erach és Gruber encyclopediájában. Zeller, Phil. der Griechen I. (5. kiad. 1892). A német Weber művének: «D. vagy egy nevető filozofus hátrahagyott iratai», semmi köze a nagy Demokritoshoz. Kortársai nevezték Demokritust a nevető filozofusnak, talán mert volt min nevetnie Abderában (a görögök Rátót-ja), vagy még inkább mert derült, nyugalmas világnézletnek (euthymia) volt hirdetője és az életben képviselője.
