Degenfeld
Degenfeld 1. Alfréd Lajos br., német tábornok, szül. Gernsbachban 1816 febr. 9., megh. Karlsruheban 1888 nov. 16. A karlsruhei gimnáziumban és katonai iskolában képezte ki magát és 1833 ápr. 1. a badeni hadseregbe lépett. 1836. tiszt, 1845. kapitány, 1858. őrnagy, 1860. alezredes, 1865. ezredes, 1868. vezérőrnagy és a 2-ik gyalogezred parancsnoka lett. Résztvett az 1848-1849-iki, 1866-ki és 1870-71-ki háborukban, ez utóbbiban több izben, igy Strassburg, Etuz, Pasques stb. előtt kitünt vitézségével. 1871 jul. 1. a porosz hadseregbe lépett át, de már ugyanazon év okt. 18. mint altábornagy nyugalomba vonult. A bádeni had-egyesületnek elnöke és 1887 óta a német országgyülés tagja volt.2. D. Hannibal, az előbbinek legifjabb fia, mint bajor tábornagy a törökök ellen harcolt, megh. velencei szolgálatban 1691. Naupliában (Morea). V.ö. Thürheim Christoph Martin, Freiherr v. D., und dessen Söhne (Bécs 1881).3. D. Mária Zsuzsanna Lujza, az előbbinek huga., szül. 1636., megh. 1677 márc. 18. Eleinte Hesszeni Saroltának, Károly Lajos pfalzi választófejedelemnek udvarhölgye volt; de a fejedelem beleszeretett a szép leányba, s elválván első nejétől, 1857. nőül is vette, mely alkalommal a császár Máriának a grófnő cimet adományozta. Tizennégy gyermeket szült s gyermekágyban halt meg. V. ö. Lipowski: Karl Ludwig, Kurfürst von der Pfalz, und Marie Susanna Loysa, Raugräfin von D. (Salzb. 1824).4. D. Kristóf Márton báró, született Eybachban 1599., meghalt 1653 október 13. Régi sváb nemzetségből származott s a harmincéves háboruban előbb a császáriakkal, azután pedig a császáriak ellen harcolt. Eleintén Wallenstein és Tilly alatt szolgált, azután Spinola alatt Németalföldön, 1632-ben pedig átment svéd szolgálatba s mint lovassági tiszt Gusztáv Adolf zászlója alatt harcolt Nürnberg és Lützen mellett. Weimari Bernát Villingenbe küldte, ahol a császáriakat megverte (1633), de két évvel később maga is vereséget szenvedett. XIII. Lajos ekkor a Németországban harcoló franc. lovasság altábornagyává nevezte ki. 1645. azonban D. átment a velencei köztársaság szolgálatába és mint Dalmácia főkormányzója, szerencsésen harcolt a törökök ellen. 1648. visszavonult sváb birtokaira, ahol meg is halt. Fiai közül a legtöbb a harcmezőn vérzett el.
