Decaen
Decaen (ejtsd: dökan), 1. Károly Mátyás Izidor, francia tábornok, szül. Creullyben, más adat szerint Caenben 1769., megh. 1832 szept. 9. Kléber táborkarában résztvett a vendéei hadjáratban s 1796. vezérőrnagygyá lett; 1800-ban hadosztálytábornokká lett s a hohenlindeni győzelem kivivása első sorban az ő érdeme. 1802-1816. Ile de France és Bourbon szigeteinek parancsnoka volt, hol azonban 1810. az angolok megadásra kényszerítették. Franciaországba visszatérvén, mint a kataloniai hadtest parancsnoka az angolokat Tarragona alatt megszalasztotta, a miért Napoleon grófi rangra emelte. 1813 szept. 12. és 13. az angolokat az ordalei szorosban és Villafrancanál megverte. Napoleon első lemondása után D. XVIII. Lajoshoz pártolt, de midőn a császár Elbáról visszatért, elfogadta tőle a 10. hadtest vezényletével való megbizást. A waterloo-i csata után a Bourbonok elfogatták, de nemsokára szabadon bocsátották. Életének többi idejét visszavonultságban töltötte el.2. D. Kolozs Tódor, az előbbinek fia, francia tábornok, szül. Utrechtben 1811 szept. 30., megh. Metzben 1870 aug. 17. Elvégezvén 1829. a katonai iskolát, hadapróddá nevezték ki s hosszabb ideig küzdött Algeriában, hol ezredesi rangra emelkedett; 1855. a krimi hadjárat alatt a Malakovbástya hősies bevételénél tanusított vitézségeért dandártábornokká léptették elő. Az 1859. olasz hadjáratban, a magentai csata után, vitézségeért hadosztálytábornokká nevezték ki, s a solferinoi ütközet folyamában La Motterouge tábornok segítségével San-Cassiano táján a Fontana halom lábánál a már visszavonuló francia hadosztályt ujabb támadásra birta rá. Az 1870. porosz-francia háboruban mint a 3-ik hadosztály parancsnoka Colombey-Neuillynéál megsebesült, minek következtében harmadnapra Metzben meghalt. V.ö. Grande Encycl. XIII.
