Debreceni csata
Debreceni csata, 1849 aug. 2. a magyar szabadságharc egyik utolsó ütközete. Görgey a Hegyalja vidékein folytatott harcok után délkelet felé vonult seregével, hogy a Berettyó vonalán ujabb biztos állást foglalhasson. A muszka sereg levonulási szándékával nem voltak tisztában, a fővezér azt hitte, hogy Paskievics nem Debrecen felé, hanem Tisza-Füredtől a Tiszán felfelé indítja hadát. E szerint maga a 3. és 7. hadtestekkel Nagy-Kállón és Nyir-Adonyon vonult Vámos Pércsre, hol aug. 2. táborozott, az 1. hadtestnek pedig mint oldalvédnek Hadházon és Debrecen felé kellett mennie. A hadtest vezére, Nagy Sándor József tábornok azt az utasítást vette, hogy az ellenség erősebb támadása esetén vonuljon vissza, különben pedig aug. 2. álljon meg Debrecenben. Nagy Sándor még aug. 1. értesült, hogy Balmazujvárosnál 15000-nyi orosz had áll, de ezt nem tartotta elegendő oknak a menetterv megváltoztatására. Nagyobb baj volt az, hogy az ellenség támadása aug. 2. déltájban a magyarokat meglepte. Nagy Sándor tisztjeivel épen a város által rendezett diszebéden vett részt, midőn az első ágyulövések behallatszottak. Nem is egy orosz hadosztály támadott, hanem maga a fősereg, Paskievics alatt, körülbelül 50000 ember és mint mondják, a kukoricások akadályozták meg a magyarokat az ellenséges haderő teljes áttekintésében. Ily tulnyomó erővel szemben a magyar ellenállás nem tarthatott soká. Csak a huszárság bátor támadása akadályozta meg a hadtest teljes megsemmisítését. Igy is a 7500-nyi csapat majd 2000 embert vesztett, többnyire foglyokat. Az orosz sebesültek közt volt Kupsianov tábornok, kinek lábát ellőtték. A D. egyik szomoru állomása volt a magyar seregnek a Világos és Arad felé vivő uton. Görgey magatartását, ki a csata alatt Vámospércsen mozdulatlanul állott, nagyon megtámadták, különösen szemére vetették, hogy Nagy Sándort, kit nem kedvelt, magánboszuból hagyta magára. De minthogy a hadtest vezére meglepetett és utasítása ellen harcolt, Görgey leginkább csak azon vád ellen védekezik, miképen bizhatta az oldalvédet arra a tábornokra, kinek magaviseletével az egész visszavonulás alatt sohase volt megelégedve és kit addig is több végzetes mulasztással vádoltak. V. ö. Horváth M. függ. harci tört. III. 431-435. Görgey, Mein Leben u. Wirken II. 325-330. A D. költői leirása megvan Jókai «Még sem lett belőle tekintetes asszony» cimü novellájában.
