Deáki Filep
Deáki Filep, 1. József, erdélyi ev. ref. püspök, szül. Erdőszentgyörgyön 1681 aug. 4., megh. Kolozsvártt 1748 okt. 13. Tanult 1692-től Kolozsvártt, hol tanulmányai végeztével preceptor is volt. Innen a máramarosszigeti iskolához ment rektornak s ez állásban töltött két évet. Külföldön is járt, mint a franekerai és utrechti egyetem hallgatója. Hazatérvén, előbb deési, 1715. pedig kolozsvári lelkész lett. 1737. egyházkerületi jegyzővé választották, 1740. pedig püspök lett. Közben a kolozsi és kalotaszegi esperesi tiszt is reá ruháztatott, melyet szintén haláláig viselt. Irodalmi munkásságának eredményét gyászbeszédek, továbbá a táncról (1739), a ref. vallásnak az apostolival megyegyező régiségéről (1740) közönséges alkalmakkor mondott beszédek és gyászversek képezik. - 2. D. Sámuel, az előbbinek fia, ev. ref. lelkész, szül. Deésen 1713., megh. Kolozsvártt 1767. Tanult Kolozsvártt és Leidában, hol 1738 jun. 2. iratkozott be. 1740-től Kolozsvártt mint segédlelkész működött atyja melett, kinek 1748. a lelkészi hivatalban utódja lett. Művei halotti beszédek.2. D. Sámuel ifj., iró és műfordító, született Kolozsvárott 1784 okt. 25., megh. u. o. 1855. Atyja városi szenátor volt, de korán árvaságra jutván, alig hogy iskoláit Kolozsvárott elvégezte, a guberniumnál irnok, 1814. járulnok, 1826. pedig számtiszt lett. 1808. nőül vette Lukács Karolinát. 1831. a. m. tud. akadémia levelező taggá választotta; 1835. az erdélyi udvari kancelláriához Bécsbe nevezték ki, 1852. mint nyugalmazott fogalmazó visszatért Kolozsvárra, hol nagy szegénységben élt s az 1855-iki kolera áldozata lett. Nagy zenei képzettséggel birt s hivataloskodása mellett igen nagy műfordítói tevékenységet fejtett ki. Leginkább szindarabokat, operákat, regényeket fordított, melyeknek száma meghaladja a kétszázat. Élete utolsó éveiben jeles angol és francia lirai költőktől fordított több darabot, melyek az akkori kolozsvári Hetilapban nagyobbrészt megjelentek. Lefordította Barthélemy hires művét, mely Kolozsvárt 1820. 8 kötetben jelent meg: Az ifju Anacharia utazása Görögországban cim alatt. Az eredeti Párisban 1788. jelent meg. Több szindarabban maga is fellépett (Fogoly, Szevillai borbély). Opera fordításai közül nevezetesebbek: Sorel Ágnes, Raoul, A kékszakállu herceg, Bájital, Alvajáró stb. Lefordította Kotzebuenek több szindarabját és regényét; fordított LaFontaineből és Hugoból. Kéziratban maradt több lirai költeménye és egy tudományos értekezése: A zenészetről. Hátrahagyott költeményeiből Jakab Elek közölt többet a Figyelő 1878. évf.
