De Candolle
De Candolle (ejtsd: dökandoll), francia eredetü helvét család, melynek több tagja mint füvész hires. 1. Augustin Pyrame, született Genfben 1778 febr. 4., ahová ősei 1558. mint buzgó reformátusok Franciaországból az üldözés elől menekültek; megh. 1841 szept. 9. Jogi pályát kezdett meg, de vidéki tartózkodása alatt Senebier társaságában a füvészetre kapott hajlamot, aminek következtében Vaucher botanikai előadásait rendszeresen hallgatva, egész életét ennek a szaknak szentelte. Párisban 1796-97 telén kémiát, fizikát és botanikát hallgatott. Irodalmi zsengéi az Encyclopédie számára készültek ugyanakkor. Első önálló műve: Notice sur quelques genres de Siliculeuses, et en particulier sur le nouveau genre Senebiera, valamint a zuzmók táplálkozását tisztázó értekezése 1797. Párisban jelentek meg. Essais sur les propriétés médicales des plantes comparées avec leurs formes extérieures et leur classification naturelle (Páris 1804 és 2. kiadásban 1816) c. művét, épp ugy mint az előbbieket a fizikai és kémiai vonatkozások jellemzik. Rédoute műveihez, meg az Astragalogiához, amelyek a növények remekül festett rajzait teszik közzé, D. a szöveget irta. Közben nemzetgazdasági téren is dolgozott. Delessert-rel a Société philantropique és a Société d'encouragement pour l'industrie megalakításával foglalkozott, ami botanikai haladásával annyiban függ össze, hogy Delessert, aki 1801. a Burmann-féle gazdag herbáriumot megvásárolta, a rendezéssel őt bizta meg és a másod-példákat neki adta. Szülővárosa már 1802. nevezte ki akadémiájának tiszteletbeli tanárává, de ő Párisban maradva itt 1804. a College de Franceban tartotta első növénytani előadásait. Lamarck: Flore française c. művének harmadik kiadására kapván megbizást, ezt Jussieu rendszere nyomán saját ismereteivel gazdagítva annyira átdolgozva bocsátotta nyilvánosságra (Páris 1805), hogy eredeti és önálló műnek is beválik. 1806-1813. Francia- és Olaszországban utazgatva észleleteit Supplément de la Flore és Rapports cimen közölgette, 1815. pedig a Flore française uj kiadását 6 kötetre bővítette. Montpellier egyetemén az 1807-ben fölajánlott tanszéket 1810-1816. foglalta el; ez évben pedig a francia iga alul fölszabadult hazájába és szülővárosába ment vissza, mely utóbbinak tanácsa az egyetemen számára tanszéket nyitott. Itt tudományának, a művészeteknek és mint tanácsos polgártársainak szentelte élte hátralévő éveit. Bő szakismeretét nagyszabásu műben akarta közölni, azonban a Regni vegetabilis systema naturale c. munkája oly terjedelmesen indult meg, hogy belőle csak két kötetet bocsáthatott ki világgá (Páris 1818 és 1821).Tévedését belátva, szerényebb terjedelemben kezdett dolgozni. Azonban a Prodromus systematis naturalis regni vegetabilis, melyet Párizsban 1824. indított meg, még mindig oly bő munka, hogy egyedül csak 7 kötetét dolgozhatta ki, a 8-adiktól kezdve fia veszi át a szerkesztést, s ebben is a világ nevesebb szaktudósai segítik, sőt D. unokája is dolgozik rajta; de befejezését egyhamar nem lehet várni. Ez a mű az összes ismeretes növényeket D. természetes rendszerében foglalja össze. D. t. i. mint szabatos leiró és fegyelmezett rendszeresítő eddig páratlanul áll a világirodalomban. Morfologiai lelkiismeretes vizsgálataiból kiindulva, világosan építi föl természetes növényrendszerét, melyet szerényen csak kisérletnek nevez. E műve: Théorie élémentaire de la botanique (Páris 1813. 2. kiadása D. fia tollából 1844. 2 köt.) korszakos. A növény műszereit világosan ismerve föl, erről Organographie végétale c. művével számol be (Páris 1827. 2 köt.). A műszerek életműködéseit is kutatta, amiről Physiologie végétale c. 3 kötetes műve tanuskodik (Páris 1828-32.) Számos apróbb dolgozatait Collection des mémoires pour servir a l'histoire du regne végétale 3 kötetben egyesíti (Páris 1828-38.). Ezekben leginkább a növények előfordulásának kérdéseit világosítja föl. Könyvtárát és gyüjteményeit fiára azzal a föltétellel hagyta, hogy hozzáférhetővé tegye és a Prodromust folytassa. V. ö. De la Rive, A. P. D. sa vie et ses travaux (Páris és Genf 1851), valamint Mémoires et souvenirs de A. P. D., écrits par lui-meme (Páris 1862. D. fia kiadása).2. D. Alfonz Lajos Péter Pyrame, az előbbinek fia, szintén neves botanikus, szül. Párisban 1806 okt. 20., megh. Genfben 1893 április 5. A genfi egyetemen jogot végzett és ennek a szaknak akart élni. Számos értekezésén kivül két művel tanusította ebbeli hajlamát: Le droit de grace (Genf 1829) és Les caisses d'épargne de la Suisse (u. o. 1838). A politikai életben is résztvett mint a nagy tanács tagja, sőt a művészetet is pártolta: a Société des arts nevü társaság elnöke lévén, ennek évi jelentését 25 éven át szerkesztette. Azonban atyja befolyása őt is belevonta a füvésztudományba, ugy hogy vele dolgozott, sőt halála után a genfi egyetemen nemcsak atyja növénytani székét foglalta el, hanem még a füvészkert igazgatását is átvette. Atyjának Prodromusát számos szakférfiu közreműködésével folytatta, ugyanannak Mémoires et souvenirs-jeit kiadta (Páris 1862). Önállóan főbb művei: Introduction a l'etude de la botanique (Páris 1835, 2 köt.); Géographie botanique raisonnée (Páris 1855, 2 köt.), amely műve általános elismerést hozott számára; Lois de la nomenclature botanique (Páris 1867), melynek elveit az 1867-iki nemzetközi botanikuskongresszus általános érvényüeknek mondotta ki. Histoire des sciences et des savants depuis deux siecles (Genf 1873); Phytographie ou l'art de décrire les végétaux (Páris 1880), amelyben a növényleirás szabatosságát nemcsak magyarázgatja, hanem oly mesterül alkalmazza is, hogy erre a művére még nem akadt fordító. Egyik művét: Origine des plantes cultivées (Páris 1883) a kir. m. természettudom. társ. Pavlicsek Sándor fordításával most készül kibocsátani.3. D. Anna Kázmér Pyrame, Alfonznak fia, szül Genfben 1836. A Prodromus szerkesztésével és egyes családok feldolgozásával segédkezik. Önálló munkálatai közt még ez vonta magára a közfigyelmet: Monographiae phaneroganarum prodromi nunc continuatio, nunc revisio (Páris, 1878 óta jelenik meg számos kötetben).4.D. Lucien, Alfonznak fia, született Genfben 1838.; szintén működik természettudományi téren. Többek közt Wallace művét fordította le francia nyelvre és kritikai jegyzetekkel látta el: Selection naturelle (Páris 1872).
