Davy-féle iv
Davy-féle iv, az elektromos ivlámpák fehéren izzó széncsucsai között létrejövő iv. Davy 2000 réz-cinklemez-párból alkotott galvántelep alkalmazásakor vette észre ezen fényivet, midőn a telep sarkai gyanánt hegyezett végü faszén-pálcákat használt. Az eleinte érintkező széncsucsokat t. i. kissé széjjelhuzta s akkor a fehérizzásig fölhevített csucsok között fölfelé domborodó fényes ivet látott, mely csak akkor szünt meg, midőn a csucsok távola 7 cm.-nyi lett. Most faszén helyett retorfa- v. gáz-szenet használnak. Az ilyen szénpálcák sokkal lassabban égnek és már 30-50 Bunsen-féle galván-elem árama is elegendő szép ivfény létesítéséhez. Ami a D. alkatát illeti, ezt a csucsok vakító fénye miatt nem lehet közvetlenül megfigyelni. E helyett lencsékkel nagyított képét vetítik ernyőre. Ily módon kitünt, hogy a két csucs nem viselkedik egyformán, hanem a negativ szénsark hegyesebb és fénylőbb, mint a pozitiv és ettől izzó szénrészecskék repülnek át a negativ sarkhoz. A pozitiv sarkon azonkivül mélyedés képződik s a szénpálca fogy. (A levegőn való égés miatt különben a negativ sarkot képező széncsucs is fogy, de nem oly nagy mértékben, mint a pozitiv.) A hőkifejlődés viszont a pozitiv sarkon jelentékenyen nagyobb. A hőkifejlődés oly nagy, hogy nehezen olvasztható fények is elégnek, ha az egyik szénsark helyett ilyen fém használtatik. A fényiv akkor is létrejön, ha mind a két sark fémből való. Könnyen olvasztható v. oxidálható fémek esetében a fényiv nagyobb mint nehezen olvasztható és oxidálható fémek alkalmazásánál. Legszebb akkor, ha az egyik sarkon higany van. A fényiv maga nem igen erős fényü. A világító hatás a fehéren izzó csucsoktól ered. A fényiv jelentékeny ellenállást fejt ki az őt létrehozó galván-árammal szemben, miért is erős áramokra van szükség. Ha a széncsucsok az égés következtében elkopnak, távolságuk nagyobbodik. Hogy a fény ereje állandó maradjon, a széncsucsokat egyforma távolságban kell megtartani s ezt különféle szerkezetü szabályozókkal érik el.
