Davis
Davis, 1. András Jackson, az amerikai spiritisták feje, szül. Blooming Groveban (New-York államában) 1826 aug. 11., alig részesült nevelésben, 16 éves korában mint cipészinas Levingston alvajáró magnetizőr befolyása alá került s az ő vezetése mellett rendkivül meglepő előadásokat tartott. Levingston most szövetkezett D.-szal, ki mint orvos lépett föl s extatikus állapotában betegeket gyógyított. 1844. 16 órai álomba merült, mely alatt állítása szerint természetfölötti valókkal érintkezett és tőlük utasításokat vett. 1845. Fishbough nevü lelkésznek, kit szolgálatába vett, mondta tollba első spiritista munkáját ily cim alatt: The principles of nature, her divine revelations and a voice to mankind (New-York, 2 köt., 1827, 30. kiadás 1869.), mely rendkivül zavaros volta mellett jelét adja D. jeles szellemi tehetségének. E mű befejezése után nem működött többé mint «medium», hanem komoly tanulmányokat tett és számos hiveket toborzott rendszerének, melynek a következő művekben adott kifejezést: The great harmonia (6 köt. 1850-60); The aproaching crisis (1852); The present age (1853); The inner life (1864); Arabuls (1867); A stellar key (1857) és másokban. 1863. New-Yorkban liceumot alapított a gyermekek haladása számára és a vasárnapi iskolákról való nézetét egy Handbookban (6. kiad. 1868) fejtegette. Önéletleirását Magic staff cim alatt tette közzé. V. ö. Gottschall, Die mystisch-socialen Gemeinden der Gegenwart (Unsere Zeit 1869).2. D. Gusztáv, bécsi katonai iró, szül. 1840., a katonaságnál felvitte a kapitányságig; jelenleg a Reichswehr c. katonai lapot szerkeszti, mely gyakran és nem a legbarátságosabb módon emlékszik meg hazánk közjogi állásáról. Ujabban mint szinműiró is próbált szerencsét s legujabb darabját: Das Heiratsnest 1893. a burgszinházban is sikerrel adták.3. D. János, angol hajós, szül. Sandridgeben 1550 körül, megh. 1605. 1585. két hajóval indult el Dartmouthból az északnyugati átjárás fölkeresésére. Jul. 20. fölfedezte Grönlandot, azután a róla elnevezett szorosba (l. Davis-szoros) hatolt az É. sz. 64°-ig és sikertelen kisérletei után visszatért Dartmouthba. A következő évben sem ment többre, de kezdte sjteni, hogy Amerika északi vége csupa sziget. Harmadik utazása alkalmával (1587) a 73°-ig nyomult elő és a Cumberland-szigeteket fedezte föl. 1591. Cavendisht kisérte a Csendes-oceánba és miután külön folytatta az utazást, 1592. a Falkland-szigeteket fedezte föl. Azután többször járt Kelet-Indiában és Malakka partján a japániak ellen küzdve esett el. The world's hydrographical description c. műve Hakluytnak The principal navigations (London 1600, 3 köt.) gyüjteményében jelent meg. Kelet-indiai utazásának leirása Harris: Collection of voyages c. gyüjteményében.4. János Francis, baronet, angol diplomata és orientálista, szül. Portland-Placeban 1795., megh. Londonban 1890 nov. 13. 1816. lord Amberst követségénél Pekingben volt attaché, 1838. Napier lord mellett segédkezett. 1834-48. a britt. keresk. főfelügyelője volt Khinában és a hongkongi gyarmat kormányzója. 1845. baronetté tették. Számos érdekes dolgozatot irt Khináról és több jeles fordítással gazdagítá az irodalmat. E munkák közül felemlítjük a következőket: Chinese novels tranlated from the originals (Lond. 1822); Hien wun sho: Chinese moral maxims with a free and verbal translation (1823); She fortunate union, a romance (1829); The Chinese: a description of the empire of Chine and its inhabitants (1836); Skeetches of China (1845); China during the war and since the peace (1852); Chinese miscellanies (1865); Poeseos Sinicae commentarii: the poetry of the Chinese (1870); Chinese miscellanies (1865).5. D. Jefferson, Északamerika szövetséges déli államainak elnöke, szül. Kentuckyban 1808 jun. 3., megh. 1889 dec. 6. Atyja ültetvényes volt s D. eleinte a mezei gazdaság körül segédkezett. Tizenhat éves korában azonban a westpointi katonai akadémiába lépett, melyet négy év mulva, mint hadapród hagyott el. Miután az indus törzsek elleni harcokban kitünteté magát, ismét visszatért a gazdálkodáshoz. 1844 óta azonban részt vett a politikai élet küzdelmeiben s a választások alkalmával jeles szónoklataival annyira kitünt, hogy a következő évben a kongresszus tagjává választották, melyben a demokrata párthoz csatlakozott. 1846. a Mexiko elleni háboru kitörésekor a kongresszusból kilépett s az önkéntes karabélyosok élére állva, a harctéren több izben ügyes s merész vezérnek bizonyult. Misszisszippi állam pénzügyei körül kifejtett működése ellenben dicstelenül végződött, mert csalárd és adósságokkal terhelt bankok segítségével oly kötelezvényeket bocsátott ki, melyeket az állam azután nem birt beváltani. 1848-ban Misszisszippi államban a szövetség-tanács tagjává választották és ez állásában védelmezte a rabszolga-intézményt, különösen nagy sulyt fektetve arra, hogy a szövetséges állam hatalmát az egyes államokéval szemben korlátozza. 1851. kilépett a szenátusból s tevékeny részt vett ama választási küzdelmekben, melyek folytán Pierce jutott az elnöki székbe, ki őt 1853. hadügyi titkárrá nevezte ki. A gyenge elnök kabinetjének ő volt legjelentékenyebb tagja nemcsak, hogy teljhatalommal uralkodott, hanem a kabinet többi tagjainak is az ő akarata szerint kellett kormányozniok. A rabszolgákkal kereskedő államok érdekében nagy eredménynyel működött, ugy mutatván be magát, mint a rabszolga-kereskedés eltörlésére törekvő párt eltökélt ellenségét. Buchanan elnökké választása után D. kilépett a miniszteriumból s ismét elfoglalta helyét a Misszisszippi állam szenátusában. 1861., midőn ez az állam is kilépett az Unióból, D. otthagyta a szenátust s birtokára vonult. Rövid idő mulva azonban az elszakadt államok kongresszusa Montgomeryben a déli szövetség elnökévé választotta hat évre, mely állásában nagy óvatosságot és erélyt fejtett ki, szóval a déli államok felkelésének lelke és feje volt. Richmond eleste után, mely a déli államok küzdelmeinek végett vetett, menekülnie kellett, főkép azért, mert azzal vádolták, hogy a Lincoln elleni merényletben része volt. Lovas üldözői azonban Irwinsville mellett néhány hű kisérőjével együtt elfogták s szigoru fogságra vetették, melyből csak 1868-ban szabadult ki. Ez időtől kezdve egy biztosító-társaság igazgatója volt Memphisben. A maga igazolására irta: The rise and fall of confederate government c. könyvet, mely 2 kötetben 1881. jelent meg (New York). L. továbbá Alfriend művét: The life of Jefferson D. (Cincinnati 1868) és Pollard munkáját The life of J. D. (Philadelphia 1869).6. D. Náthán, angol utazó és régész, született 1812., megh. 1882. Az arab és héber régiségeket tanulmányozta. Egy ideig a Hebrew Christian Magazine kiadója volt. Miután már többször járt É.-Afrikában, 1856. a kormány támogatásával Karthágó romjait kutatta át. Művei: Carthage and her remains (1861); Ruined cities within Numidian and Carthagian territories (1862); Tunis (1841); A voice from North and South Africa (1844); Evenings in my tent, or wanderings in Balad Ejjareed, Arabic reading lessons (1855).
