Dauphiné
Dauphiné (ejtsd: dofiné), egykori tartománya és kormányzósága Franciaországnak, Bresse, Bugey, Lyonnais, Forez, Vivarais, Venaissin, Provence, Piemont és Szavoja közt. Nagyobb részét a Jura és az Alpok ágai borítják; ezek a Pelvouxban (4103 m.) érik el a legnagyobb magasságukat. Egykoron D. hét csodájáról beszéltek; ezek: Tour-sand Venin és Cuves de Sassenage Grenoble mellett, la Fontaine ardente Viftől DNy-ra, la Grotte de la Balme a Rhône közelében, la Fontaine vineuse és a Pré qui tremble Gapençaisben, végül a mont Inaccessible v. mont Aigmegj: nem lehet elolvasniille (2097 m.). Bár mindezek, az utóbbin és a balmei barlangon kivül nem valami csodás dolgok, a D. természeti szépségekben, szép látványokban nem szegény. A Rhône, Isere, Drac, Romanche, Drôme, Roubion, Aygues, Ouveze, Durance, Guil és számos patak öntözi. Természeti alkata szerint Haut- és Bas.-D.-re oszlott; amaz magában foglalta Grésivaudant, Briançonnaist, Embrunoist, Gapençaist, les Baronniest és Dioist; Bas.-D. pedig Viennoist, Valentinoist, Tricastint és Orange fejedelemséget. Fővárosa Grenoble volt. Területéből Isere és Hautes-Alpes départementokat alkották, azonkivül Drôme nagy és Vaucluse kis része szintén a régi D.-ből áll. - A római korszak előtt allobrogok, graioceles, segalaunés, voconces, tricatini, cavares és más kisebb gallus törzsek lakták. A népvándorlás után Burgundiának, későbben pedig Juran inneni Burgundiának volt alkotó része. Ez utóbbi azonban csakhamar kis fejedelemségekre oszlott, amelyek a német császár fensőségét ismerték el. Köztük a leghatalmasabbak voltak Albon grófjai, akik mind a Guy nevet viselték. Közülök a VIII. (megh. 1149.) fölvette a Dauphin nevet, IX. Guy pedig megszerezvén 1160. Vienne grófságot is, a dauphin de Viennois cimet. Ennek egyik utóda, de más ágból, III. Humbert 1349. VI. Fülöpnek, a francia királynak engedte át a D.-t, amely akkor kisebb volt, mint a XVIII. században. VI. Fülöp ezt fiának adta át apanageul és azóta mindig a trónörökösnek jutott. A XVI. században a protestantizmus benne csakhamar elterjedt és ezért a nantesi ediktum visszavonása után sokat kellett szenvednie. 1788. a vizillei tartományi rendek proklamálták először azon elveket, amelyeket az 1789. párisi forradalom juttatott érvényre. 1814. és 1815. lelkesülten küzdöttek az osztrák és szardiniai hadak ellen. V. ö. Guy Allard, Hist. généalogique des maisons du D. 1864-65. Joanne et Reclus: Excursions dans le D. Tour du Monde II. köt. Gariel, Bibl. hist. et litt. du D. 1869. Lory, Descr. géol. du D. 1868. Debriges: The Alps of the D. 1887. Maignien E., Bibliographie historique du D. pendant la révolution (2 köt. 1892).
