Daunou
Daunou (ejtsd: donu) Péter Kolozs Ferenc, francia tudós és államférfi, szül. Boulogneban, 1761. aug. 18., megh. 1840 jun. 20. Kiválólag hittani, bölcsészeti és irodalmi tanulmányokkal foglalkozott, de a nagy forradalmo árja a politika terére sodorta; 1792. mint a Pas de Calais département képviselője, kifogásolta a konvent illetékességét a király pörbe fogására és elitélésére, később pedig a girondistákat védte a tulzó jakobinusok ellenében. Azonban őt is elfogták s csak Robespierre bukása után menekült meg; később tagja lett az ötszázak tanácsának s közreműködött a köztársaság ujjáalkotása érdekében hozott üdvös törvények szerkesztésében. 1801. a Pantheon könyvtárnoka, 1804-ben a törvényhozó-testület levéltárosa, 1807-ben pedig az országos levéltár főnöke lett. I. Napoleon kinevezte a College de France történelmi tanárává, mely állásától a restauráció megfosztotta. 1818. képviselőnek választották, s mint ilyen a szabadelvü ellenzékhez csatlakozott. D. osztálytitkára volt az akadémiának s ez állásáról 1834. mondott le, midőn a nyilvános élettől teljesen visszavonult. Élete utolsó napjaiban pairré nevezték ki. Értékes irodalmi művei közül nevezetesebbek: Essai historique sur la puissance temporelle des papes (Páris 1810), melyet feslőbb parancsra elkoboztak s csak 1813. tetemes változtatásokkal, majd ismét 1828-ban jelent meg uj kiadásban. Továbbá: Cours d'études historiques (Páris 1842-ben); Essai sur l'instruction publique (Páris 1793). Egy ideig szerkesztője volt a Journal des Savants-nak is. (Grande Encycl. XIII.)
