Daumer
Daumer György Frigyes, német költő és filozofus, szül. Nürnbergben 1800. márc. 5., megh. Würzburgban 1875. dec. 14. Nürnbergben 1822-1830 gimnáziumi tanár volt, utóbb kizárólag az irodalomnak élt. Igen tehetséges, de mindenben tulzó, folyton egyik végletből a másikba csapó ember volt. Előbb a pietizmusnak, azután a Schelling-féle rendszernek volt lelkes hive, később a kereszténység legélesebb ellenei közé állt, végre az ultramontanizmusnak egyik legelszántabb védője lett. Legjobbak költeményei: Mahomet (1848), Liederblüten des Hafis (1846-51, 2 köt.), melyekben a keleti költészet szellemét és hangját kitünően eltalálta. Filozofiai, vallásbölcseleti művei közt legtöbb hatást tettek: Der Feuer- und Molochdienst der Hebräer (1842); Geheimnisse des christlichen Alterthums (1847, 2 köt.), melyekben a héberek és első kerestyének emberáldozatait bizonygatta; Religion des neuen Weltalters (1850, 3 köt.), a kereszténység helyébe ajánlott uj vallás-rendszere; Meine Konversion (1859), ultramontán pártállásának védelme; Das Geisterreich in Glauben, Vorstellung, Sage und Wirklichkeit (1867, 2 köt.); Das Wunder, seine Bedeutung, Wahrheit und Notwendigkeit (1874, Strausz Dávid ellen) stb. Legnagyobb föltünést keltett a Hauser Gáspár (l. o.) ügyében kifejtett munkássága. Jellem és meggyőződés hiján minden tehetsége mellett épen nem rokonszenves jelenség.
