Daub
Daub Károly, német protestáns teologus és bölcsész, szül. Casselben, szegény szülőktől 1765 márc. 20., megh. Heidelbergában 1836 nov. 22. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte, de már itt is Plato műveit olvasgatta. 1786 óta a marburgi egyetemen hallgatott bölcsészeti, nyelvészeti és teologiai előadásokat; ugyanitt 1791. akadémiai magántanár lett, de már 1794. szabadabb, t. i. Kant szellemében tartott előadásai miatt a hanaui főiskolához helyeztetett át, a következő évben pedig Heidelbergába hivatott teologiai tanárnak s itt működött 41 éven keresztül. Ugy a teologiában mint a bölcsészetben előbb Kantnak, majd Schellingnek, végül Hegelnek a befolyása alatt állott. Első jelentékenyebb munkája: Lehrbuch der Katekhetik 1801., melyben a vallás és erkölcs forrásai meghatározásánál még egészen Kant követője; de már: Orthodoxie und Heterodoxie, ein Beitrag zu der Lehre von d. symbolischen Bücher cimü munkája (1805) a Schelling hatása alatt keletkezett uj bölcsészeti s teologiai álláspontját jelzi. Leginkább kimagasló munkái: Theologumena 1806. Einleitung in das Studium der Dogmatik 1810. Judas Ischarioth, oder Betrachtungen über das Gute im Verhältniss zum Bösen 1816-1818. Die dogmatische Theologie jetziger Zeit oder die Selbstsucht in der Wissenschaft 1833. L. bővebben Erinnerungen an Daub, Rosenkrantztól Berl. 1837. Parallele zwischen Schleiermacher und Daub, Straustól, 1839. a Herzog-féle Real-Encyclopädie, 3 köt. 501-512. lap.
