Daidalos
Daidalos (lat. Daedalus), mitikus görög faképfaragó és leleményes kézműves. Athenben született és Palamáón (körülbelül a. m. kézműves) fia volt. Szülőhelyén mesterkedett s ott eszelte ki az asztalos mesterséget, nemkülönben ő faragott először kilépő lábu szobrokat is. Athénből azonban elmenekülni volt kénytelen, mivel unokaöcscsét Talóst, ki a körző és a fürész feltalálásával nagybátyja hirét elhomályosítandó volt, az Akropoliszból a mélységbe vetette. Krétába kerül s annak királyánál, Minosnál lép szolgálatba. Midőn a király felesége, Pásipháé vétkes szerelemre gyulad egy Poseidóntól küldött bivaly iránt, kérésére D. egy fatehenet készít. Ezt tárgyazza egy a római Spada-palotában őrzött s ábránkon
Daidalos.
bemutatott domboru mű.) A bünös szerelem gyümölcse, Minotauros (l. o.) számára megépíti D. a labirintust s ugyancsak ő tanácsolja Ariadnénak (l. o.), hogy miként mentse ki a labirintusból Théseust. Büntetésül Minós a művészt fiával Ikarossal együtt az utvesztőbe zárja, melyből azonban D. megvesztegetvén az őröket, és viaszszal összeragasztott tollakból a maga és a fia számára szárnyakat készítvén a tengeren át, melybe Ikaros (l. o.) belehull, előbb Cumaeba, majd Sziciliába, Kókalos királyhoz megszökik. Minós üldözőbe veszi, de Kókalos leányai a krétai királyt forró fürdőbe ölik. Hogy a D. nevet a δαιδαλον (daidalon, ami a. m. mestermű) főnévből (ill. a δαιδαλλω remekelni igéből) alkották, már Pausanias jegyzi meg. Az a tény, hogy Krétán a Daidalidáknak, a képfaragóknak régi céhe volt, valószinűvé teszi, hogy a Daidalos-mitosz onnan terjedt el Görögország szárazföldjére. V. ö. Die Gr echlschen Künstler Stuttg. 1889, 2 lenyomat) I. k. 11-18. lap.
