Czvittinger
Czvittinger Dávid, a magyar irodalomtörténetirás megindítója, szül. Selmecbányán 1673-80 közt, megh. u. o. 1743 márc. 18. Atyja, János, nemes tanácsbeli polgár volt. Szülővárosa iskoláinak elvégzése után 1696. teologiát hallgatni külföldi egyetemre ment, sorra járta a berlinit, straszburgit, tübingait és (1701) az altdorfit. Itt baráti viszonyban állt Moller Dávid Vilmos pozsonyi egyetemi tanárral, s mint gyanítják, ez adta volna neki az eszmét a magyar írók életrajzának összegyüjtésére; maga azonban azt vallja előszavában, hogy azért irta nagy munkáját, mert látta, hogy minden nemzetben akadtak férfiak, akik az irók nevét, életét, műveit és a róluk mondott itéleteket összegyüjtötték, kiadták, csak nálunk nem találkozott még senki, aki ilyenre vállalkozott volna. Mint uttörőnek temérdek fáradságába és költségébe került, s éppen a külföldön, egybeszedni a sok elszórt adatot; a segédeszközök, könyvek és források megszerzése miatt adósságba keveredett s végre az egyetem adósok-börténébe került; ott fejezte be munkáját is. A carcer academicus-ból utóbb (1713) szökéssel menekült, s hazajött szülővárosába, hol a jezsuiták befolyása miatt mint evangelikus vallásu nem nyerhetett hivatalt, s eleintén sok baja volt hitelezőivel. Életéről azután keveset tudunk. Mint jómódu bányapolgár és házbirtokos halt el; vele kihalt a C. nemesi család. Munkájának teljes cime: Davidis Czvittingeri nob. Hung. Specimen Hungarioe Literatoe, virorum eruditione clarorum natione Hungarorum, Dalmatarum, Croatarum, Slavorum atque transylvanorum. Vitas, scripta elogia et censuras ordine alphabetico exhibens Accedit Bibliotheca Scriptorum qui extant de rebus Hungaricis. - Francofurti et Lipsie Typis et Sumptibus Jod. Guil, Kohlesii, Univ. Altdorf. Typogr. Anno MDCCXI. (a cimlap hű hasonmása látható a Beöthy Zsolt képes Irodalomtörténete előtt). Betürendben 296 magyarországi jeles ember, legnagyobbrészt iró életrajzát foglalja magában, több-kevesebb pontossággal, de általán kevés kritikával, pazar dicséretekkel. A szerző hazafias lelkesedése és példája azonban termékenyítőleg hatott, művét még a mult században követték a teljesebb és pontosabb életrajzgyüjtemények, köztük legelőbb a Bod Péter Magyar Athénása (1766).
