Cumberland
Cumberland (ejtsd: kömbrlend), 1. Ernő Ágost herceg, angol királyi herceg, Braunschweig és Lüneburg hercege, szül. Hannoverában 1845 szept. 21. Egyetlen fia V. György volt hannoverai királynak. 1866. atyjával a Langensalza mezején szerencsétlenül végződött porosz hadjáratba indult, mely után a porosz kormány Hannoverát annektálta. A számüzött fejedelmi család Ausztriába vonult, hol I. Ferenc József szivesen fogadta és Ernő herceget osztrák ezredessé nevezte ki. Atyja halála után (1878 jun. 12.) nem követte némely welf hivének tanácsát, hogy a porosz királylyal kibéküljön, ellenkezőleg egy 1878 jul. 11. Gmundenből kelt és az európai hatalmakhoz intézett manifesztumban összes jogigényeit a hannoverai királyságra fentartotta. 1878 dec. 21. nőül vette IX. Keresztély dán király leányát, Tyra hercegnőt, az orosz cárnő és a walesi hercegnő testvérét, kitől öt gyermeke született. Midőn Vilmos braunschweigi herceg 1884 okt. 18. egyenes örökös nélkül meghalt, C. mint a Welf-ház feje egy pátenssel a braunschweigi hercegséget birtokába vette, kijelentvén, hogy a német birodalom alkotmánya és törvényei szerint hajlandó uralkodni. De mivel hannoverai igényeiről most sem akart lemondani, Bismarck odavitte a dolgot, hogy a braunschweigi ideiglenes kormánytanács a herceg nyilatkozatát mellőzte; a német szövetségi tanács pedig Poroszország indítványára 1885 julius 2. kimondotta, hogy a Cumberland herceg uralkodása Braunschweigban a szövetségi szerződések és a birodalmi alkotmány alapelveivel össze nem egyeztethető. Mindazáltal Cumberland herceg a braunschweigi hercegnek magánvagyonát, műkincseit stb. megkapta. 1892. a herceg Penzingből márc. 10. II. Vilmoshoz levelet intézett, melyben ugyan a hannoverai és braunschweigi trónra emelt igényeiről nem mondott le, de becsületére fogadta, hogy a német birodalom békéje ellen irányuló ellenséges vállalatot támasztani avagy támogatni nem fog. A császár erre meghagyta Caprivi kancellárnak, hogy a még mindig lefoglalva tartott és a porosz kormány által titkos célokra fordított Welf-alap visszaadása iránt a herceggel tárgyalásokat folytasson. Ez alkudozások 1893 márciusban célhoz vezettek és miután a német birodalmi gyülés a kötött szerződést ápril 10. elfogadta, György király magánvagyonát, a Welf-könyvtárt és muzeumot C.-nek kiszolgáltatták. És ezzel a Bismarck korában annyiszor meghányt és megvitatott Welf-alap-kérdés megoldásra talált. A braunschweigi trón elnyerése ellenben (a hannoverairól egészen hallgatva) ez idő szerint, mig az 1866. események emléke el nem halványult és mig a porosz kormány a hannoverai Welf-párt föltétlen hűségéről meg nem győzödik, tehát a közel jövőben nem várható, noha C. herceg nagy befolyásu rokonai e tekintetben az ellenfelek kiegyezésén fáradoznak.
2. C. Rikárd, angol moralista, szül. Londonban 1632., megh. Peterboroughban 1718., ahol püspök volt. Ellenfele volt Hobbesnak, kinek elméletét, hogy az erkölcs alapja az egoizmus, hevesen megtámadta De legibus nature disquisitio philosophica (London 1672, angolra ford. 1727, franciára 1744) c. művében. C. nézete szerint az erkölcs alapja a jóakarat, ama jóakaró hajlamok, melyek az emberi természetben eredetileg lakoznak. Legfőbb törvény a közjó. Ami a közjót előmozdítja, erkölcsös. Azért a benevolentia universalis mellett az ember nem szenved kárt, mert a közjóban benne rejlik a saját jólétünk is. A tevékeny jóakarat legfőbb foka a közösségnek s az egyesnek legfőbb boldogságát szüli. Aki mások javára dolgozik, a magáét is eszközli, ugy mint az egész test egészségétől minden egyes tagjának egészsége függ.
3. C. Rikárd, angol szinigazgató és iró, szül. Cambridgeben 1732 febr. 19., megh. Tunbridgeben 1811 máj. 7.; C. Denison, a kilmore-i püspök fia és Bentley Rikárd hires filologus unokája. Cambridgeben tanult, 1780. diplomáciai utazást tett Madridba és Lissabonba, azután visszavonult és egészen az irodalomnak élt. Művei: Summer's tale (1765); vigjátékai: The brothers (London 1769), The Westindian, egyike a legjobb angol vigjátékoknak; The jew; The wheel of Fortune; The fashionable lover és a The battle of Hastings cimü szomorujáték stb. Regényei: Arundel (1789). John of Lancaster (2. kiad. 1809); Henry (1795) többnyire sikamlósak. Említendők még: Memoirs of his own life (London 1806-1807, 2 kötet, uj kiad. Philad. 1856); The observer ( Essays, először London 1785, 1810 2 köt.); Retrospection, a poem in familiar verse (1811).
4. C. Vilmos Ágost herceg, II. György angol király harmadik fia, szül. 1721 ápril 26., meghalt Londonban 1765 okt. 31. Korán katonai szolgálatba lépett és 1743. mint vezérőrnagy atyját követte Németországba, ahol résztvett a dettingeni diadalban. 1745. a szövetségesek hadainak fővezérletét kapta Németalföldön, de Szász Móric francia marsallal szemben Fontenay mellett vereséget szenvedett. Szerencsésebben harcolt Cullodennél, hol Stuart Károly Eduárd trónkövetelőt megszalasztotta; de e győzelmét a trónkövetelő hivein elkövetett tömeges kivégeztetésekkel mocskolta be. 1747. ujra átvette az angol hadak vezérletét Németalföldön, de Szász Móric által Maastrichttól nem messze ujra megveretett (julius 2.). A hétéves háboruban megint Németországban harcolt, azonban d 'Estrées francia marsaltól 1757. Hastenbecknél vereséget szenvedett és erre dán közbenjárás mellett megkötötte a zeven-i kolostorban aláirt szerződést, mely Hannoverát a franciák kezébe juttatta. E kudarc miatt a kormány visszahivta, mire összes katonai méltóságait letette. Életét megirta Maclachan (London 1875).
