Cukorkóró
Cukorkóró (növ., Glycyrrhiza Plin., Tourn., Liquiritia Pers., higviric, likric, v. likviric, «édes gyökér», édesfa), többnyári gyökerü, vitorlásvirágu kóró, 12 faja Afrika kivételével a földkerekségen elszórva, Európában dél felé (hazánkban 3-4 faj) terem. Gyökerében cukor van feloldódva, azért édes, a latin neve is ezt jelenti. Csónakját két hegyes szirom alkotja. A G. glabra L. 1,25-2 m. magas, szárnyas levelének levélkéje tojásdad, a visszája ragadós. Virágfüzérje nyeles, kurtább mint a levél, kurta hüvelye meztelen. Jun., jul. pirosan virágzik; Európa D. részén meg a mediterrán vidékén honos, de néhol p. Bamberg körül nagy mértékben termesztik. Gyökere ujjnyi vastagságu, mindig szép sárga, tartalma (rokon fajaival együtt) a kesernyés-édes glycosid vagyis glycyrrhizin. Ebből lesz főzés és besürítés folytán a medvecukornedv (édesfanedv, likric- v. lakricnedv, succus liquiritae). A G. echinata L. (ednámkóró) hüvelye tüskésszúrós, Európa délkeleti részén, hazánkban és Oroszországban gyakori, a Tiszántúl nedvesebb helyein nagy területeket elborít s flóránkban nagyon jellemző massza vegetációval jelentkezik. Frissében a jószág megeszi, de később bántatlan marad, kórós, s a gyümölcse a jószág száját megsérti. Az Aldunánál var. adenocarpa Borb. fajtája is van, vagyis a gyümölcs tüskéi közé nyeles mirigyek keverednek. A G. echinátából ered az orosz C.-nedv (radix liquiritie Rossice). A Gl. glandulifera W. et Kit. hazánkban, Európa Dk-i részen és a Kaukázusban terem.
