Csuvas
Csuvas-nép. Etnikus sajátságaira nézve a volgai finn-ugorokkal (cseremiszek és mordvinok) legközelebbi rokonságban. Valószinü, hogy e három nép magvát olyan népség alkotja, mely eredetileg nem tartozott az ural-altáji népcsaládokhoz, hanem, mint több jelből következtethetni, egy a lett-szlávokkal és iránokkal közelebbi rokonságban levő árja népség volt, amely azonban többszörös vérkeveredésen ment keresztül. A C. név legelébb a XVI. században tünik föl s mondáik szerint a Fekete-tenger mellékéről költöztek mai hazájukba, Kazán délnyugati és Szimbirszk É-i részébe az Alsó-Szura, Szvijaga és Volga között; régebbi lakhelyük mindenesetre hegyes vidék volt, mert a szomszéd cseremiszek és orenburgi oroszok mai is hegyi népnek (kuruk mari), hegyi tatárnak (gorni tatar) nevezik őket. Némelyek szerint a burtaszok, mások szerint a volgai bolgárok ivadékai volnának; nyelvüket mindenesetre az utóbbiaktól örökölték. Jószivü, becsületes, vendégszerető s békés emberek, csak akkor ingerékenyek, ha pálinkát ittak. Kitünő és szorgalmas földművelők, ezenkivül méhtenyésztéssel és kivált szárnyasok nevelésével foglalkoznak, Oroszország nagy részét ők látják el tojással. A századokig tartó szolgaság elzárkozottakká s bizalmatlanokká tette őket, falvaikat az utaktól és hajózható folyóktól távol eső zugokban építik, a házak sürü fák közt minden rendszer nélkül vannak szétszórva. Ruházatuk hasonló a cseremiszekéhez. Nagy többségük görök keleti vallásu (a mult század közepe óta), a Volga balpartján lakók erősen vegyültek mohammedánokkal s vannak pogányok is. Az utóbbiak egy jó (Tora) és egy rossz (Saitan) istent, s aztán számos égi és földi kisebb istent tisztelnek, kiknek, különösen Keremetnek áldozatot mutatnak be. Összes számuk mintegy 600 ezer, ebből 370 ezer Kazánban, 120 ezer Szimbirszkben s 80 ezer Szamarában lakik.
