Csermák
Csermák Antal, tkp. Cermak Edler von Luid und Rohans, hegedüvirtuóz és zeneszerző, szül. Csehországban 1771., megh. Veszprémben 1822 okt. 22. Élettörténete igen regényes; állítják hogy Illésházy István gróf trencséni főispánnak egy előkelő cseh nemes hölgytől született törvénytelen fia volt. Mint hegedü-virtuóz nyilvánosan először Bécsben 1798. lépett fel, hol játékát nagy tetszéssel fogadták. Művészi előadása a francia köztársaság akkori követét (Bernadotte, későbbi svéd királyt) annyira meglepte, hogy Párisba akarta magával elvinni, de C. ez ajánlatot nem fogadta el, hanem Illésházy gróffal Magyarországba jött, hol egyideig a pozsonyi s a pesti német szinházaknál mint versenymester szerepelt. (1799-1800). Ez ideig a magyar zenéről még mit se tudott, de midőn Gödöllőn Grassalkovich hercegnél egy estély alkalmával Biharit hallotta játszani, könnyekre fakadt és e perctől fogva búcsút mondva a német zene muzsájának, egész lélekkel a magyar zene megtanulására adta magát, Lavotta Jánost választván tanárául. Igen jeles és képzett zenész lévén, nemsokára saját, magyar műveivel lépett a közönség elé. A magyar arisztokrácia vetélkedett egymással, hogy ki nyerhesse meg estélyeire. Egerben, ahová az érsek meghivására ment, szerelmes lett egy, a magasabb körökhöz tartozó fiatal hölgybe, ki vallomását eleinte hidegen fogadta, de később mégis bizonytalan reménynyel kecsegtette őt. C. most Nolly János földbirtokos barátjához ment Zemplénmegyébe s ott 4 évet töltött óriási szorgalom közt; világhirre akart szert tenni, hogy az imádott nőhöz méltóvá tegye magát. Ez időben érte el mint hegedűs művészetének csúcspontját, valamint a legszebb műveit is ekkor irta. E négy év elteltével nyilvánosan fellépett és oly sikerrel, hogy hire napról-napra növekedett. Öntudatos büszkeségében ujból szerelme tárgyához közeledett, de most határozottan vissza lett utasítva. E csapás végkép lesujtotta; egészen elhagyta magát, búskomor és végre csendes őrült lett. Ez állapotban faluról-falura járt, játszott a betevő falatért s csak a borban talált vigasztalást. Hébe-hóba bevetődött valamely nagyobb városba is; igy nehányszor Veszprémben Ruzsicska Ignác templomi karnagynál is megfordult, ki fiatalkori barátja volt. De maradása nem volt sehol. Csak mikor kedves hegedűjén játszott, mutatkozott még elméjének egy-egy felvillanása; ilyenkor gyönyörüen játszott szebbnél szebb dallamokat. Igen sok művét hallás után kótázta le ilyenkor Ruzsicska, amelyeket később Magyar nóták Veszprém vármegyéből 14 fogásban (füzetben) cim alatt ki is adott. C.-n bolygásában mindinkább erőt vett az őrültség, mig végre testileg-lelkileg megtörve, meghalt. A veszprémi temetőben van eltemetve. Mint hegedűvirtuóz, két magyar kortársát, Lavottát és Biharit túlszárnyalta, mint zeneszerző azonban nem vetekedhetett velök. Zeneszerzeményei dallamosak és fülbeszámók voltak ugyan, de a magyar jelleg igen gyakran csak a túlságos cikornya alkalmazása által nyilvánult bennök. Egy ujítása azonban fennmaradt: a «Lass»ú után következő «Friss», vagy mint ő nevezte «Friska». Ezt ő alkalmazta először. Szerzeményeinek száma mintegy 70-80 különféle fajtáju zenedarab. Irt: «Hallgató magyar»-t, «Dobozó-táncokat», «Magyar táncokat», «Verbunkosokat», «Lakadalmas táncokat» és egy nagyobb szabásu zeneművet, melynek cime: Az intézett veszedelem vagy Hazaszeretete nemzeti muzsikára, melyeket Fortepianóra és hegedűre alázatosan ajánlja az Magyar nemességnek Csermak Antal 1809. esztendőbe. Zenés csatakép volt ez az inszurgensek hasznaira. Szerzeményeinek nagyobb részét kiadták még: Nemzeti magyar táncok cim alatt 4 füzetben 1810. Lichl cég Pesten; négy kézre átirva Gróf Fáy István 1847. és Káldy Gyula 1890. Régi magyar zenekincsei cimü gyüjteményében.
