Csécsi
Csécsi (Nagy), 1. Imre, természettudományi iró, szül. Érkeserün, Biharmegyében 1804 nov. 28., megh. Debrecenben 1847 jul. 23. Tanult Debrecenben, majd Lőcsén, végre Pesten és Bécsben, ez utóbbi két helyen orvostudományt, Debrecenben 1849. az ásvány-, növény- és vegytan tanára lett. 1844. a. m. tud. akarémia levelező tagjának választotta. Kisebb értekezéseken kivül irt: A botanikai magyar műnyelv javításáról (Debrecen 1824, 2. kiad., u. o. 1835); Dissertatio inauguralis de fontium medicatorum principio efficaci (doktori értekezése, Bécs 1837); A természet ismeretének a tudományos műveltségre ható befolyásáról (Debrecen 1839); Földünk s néhány nevezetesebb ásvány rövid természetrajza (u. o. 1842, 3. kiad. u. o. 1861).
2. C. (Nagy) Miklós, ref. lelkész, szül. Debrecenben 1840 máj. 6. Tanulmányait Debrecenben elvégezvén, segédlelkész lett Siterben (Bihar vármegye), hol egy év mulva rendes lelkésznek választották. Állásában azonban fiatal kora miatt nem erősíttetett meg s ekkor külföldre ment. Félévig Göttingában, félig Zürichben időzött, 1863. hazajött s szatmári lelkész lett. Innen 1875 máj. Makóra ment s azóta ott működik. 1877. a kolozsvári egyetemen bölcsészetdoktori oklevelet szerzett. Az ő indítványára jött létre a békésbánáti egyházmegyében a vallásos iratokat terjesztő egyesület, melynek számára aztán számos népies irányu kisebb elbeszélést irt. Ezeken s az egyházi és helyi érdekü lapokban megjelent dolgozatain kivül a következő munkái jelentek meg: A jellemképzés, mint a nevelés főcélja (Szatmár 1875, 1877. is kiadatott Kecskeméten); Kibucsuzó egyházi beszéd Szatmárt (Szatmár 1875); Beköszöntő egyházi beszéd Makón (Szeged 1875); Imakönyv a magyar nép számára (Budapest 1882); Hajnal Ábel emlékezte (Kecskemét 1883); Rövid vallási oktatás ref. vallásu jegyesek számára (u. o. 1883); Hétköznapi könyörgések templomi használatra (Gyoma 1890). Szerkeszté a Téli Ujság (1877-1892) c. néplapot.
3. C. (Tsétsi) János id., tanár, szül. Szakolyon 1650 jun. 24., megh. Sárospatakon 1708 máj. 14. Még alig volt három éves, midőn portyázó törökök Egerbe hurcolták s pár évig fogságban tartották. Tanult Nagy-Idán, Szepsiben, Sárospatakon (1665-től), Kassán (1669-től); midőn 1674. az itteni iskolát a katolikusok szétűzték, tanárait Debrecenbe, majd Gyulafheérvárra követte tanulmányai folytatása végett. Azután segédtanár, 1679. szénior, 1680. pedig tállyai rektor lett. Innen 1682 ápr. 27. külföldre indult, hol az utrechti egyetem hallgatója lett. Három évi ott időzés után tért vissza s 1686 febr. 11. az ujra feléledt sárospataki iskola igazgatását vette át. A következő évben a jezsuiták elfoglalták a templomot is, az iskolát is. Az elűzött tanulók nagy része C. vezetése alatt Göncre vonult, hol megalapíták a sárospatak-gönci iskolát, melyet nem egészen nyolc évi fennállása után a jezsuiták szintén megsemmisítettek. Kassára tette át ekkor C. működési szinhelyét, hol sok háborgatás közt a Rákóczy-szabadságharcig állott élén az intézetnek. Rákóczy F. visszaadván a reformátusoknak pataki iskoláját és ennek javadalmait, 1705 máj. visszatért C. ide, hol azonban a harci zavarok miatt hasonlóképen sok kellemetlenségnek volt kitéve. Buzgó és amellett tudós tanár volt, ki a tudományoknak minden ágát egyforma jelességgel tanítá. Munkái: Observationes orthographicogrammatice de recta hungarice scribendi et loquendi ratione, Leutschovie 1708 (ujabb kiadása Szben 1767); Resolutio ad propositionem Chr. a Roxas, episcopi neostadiensis unionem ecclesiarum romano cath, et. protestantium urgentis (Közölve Lampe-Embernél); Notationes de factis schole S.-Patakine (u. o.). Kéziratban is több, főleg történelmi tárgyu dolgozata maradt. Az amsterdami biblia kiadásában ő is szerzett érdemeket, amennyiben a szöveget Kaposi Sámuellel ő revideálta. Debreceni Ember Pál egyháztörténetét és Pápai Páriz Ferenc szótárát szintén átnézte s több helyen javítgatta is.
4. C. (Tsétsi) János ifj., tanár, szül. Göncön 1689 jun. 11., megh. Sárospatakon 1769 jun. 1. Iskoláit Kassán és Sárospatakon végezte, 1707. már a szintaxistákat tanította; 1709. külföldi akadémiák látogatására indult. 1712 aug. 2. visszatért hazájába s már a következő évben atyja tanszékét foglalta el. 1717 eleje óta egyedül maga tantott. 1719 márc. 30. akarata ellenére Nagymihályi Szomoló Gergelyt adták mellé professzortársul. C. megférhetetlen ember volt, s a két professzor viszálkodása az ifjuságot is pártokra szakgatta. A C.-párt 1722 dec. 11. Nagymihályi pártosait tanárostól együtt kiverte az iskolából. A viszálkodást egy kir. kommisszió kisérlette meg elintézni, de sikertelenül. 1734 ápr. 6. egy királyi parancs mindkét tanárt kitette hivatalából. C. aztán magányba vonulva élte le hátralevő napjait. Csak 1759 dec. 4. Zemplénmegye küldöttsége előtt jelent még egyszer meg, hogy a küldöttségnek a pataki iskola külső-belső történetét kezdettől fogva, oklevelekre támaszkodva, előadja. Munkái: Aphorismi, in quibus antiquitates veterum hebreorum brevissime exhibentur (Bern 1726); Prefatio hungarica, apologiae Juelli per Joannem Tussai in linguam hungaricam translate permissa (1748); Ijabb Tsétsi János havi krónikája a Rákóczi-háboru történeteiről 1703-1709. (Latin nyelven kiadta Thaly Kálmán a Monum. Hung. Hist. II. oszt. Irók XXVII. köt. 256-396 l.) A sárospataki főiskola könyvtárában ezeken kivül sok becses kéziratát őrzik. V. ö. Danielik és Ferenczy, Életrajz. gyüjt. II. köt. 42-85. lapján az Erdélyi János által irt életrajzot. Szinnyei, Magyar irók.
