Csavar
Csavar v. sróf, az ugynevezett egyszerü gépek egyike. Ha egyenes henger palástjára lejtőt ábrázoló derékszögü háromszöget akként körülcsavarunk, hogy a háromszög befogóinak egyike a henger tengelyével párhuzamosan legyen, akkor az átfogója a hengeren csavarvonalat ir le. Ha ezen csavarvonal mentén a henger körül 
vagy keresztmetszetü pálcát körülcsavarva gondolunk, nyerjük a csavarorsót. Egyenlő átmérőjü üres henger a megfelelő csavarvonalban haladó mélyedéssel ellátva a csavarorsó felvételére szolgáló csavartokot adja. A csavarvonalnak egy hengert egyszer körülfutó része egy csavarmenetet képez. Két egymásra következő csavarmenetnek a csavarorsó tengelyéhez párhuzamosan vett egymástól való távolsága a csavarmenetek szélességének neveztetik. A csavar egyensulyfeltétele a lejtő egyensulyfeltételeinek azon esetére vezethető vissza, amidőn függélyes irányban ható teher vizszintes irányu erő által egyensulyoztatik; ez esetben pedig az egyensulyozó erő ugy aránylik a teherhez, mint a lejtő magassága a lejtő alapjához vagyis a csavarra alkalmazva; egyensulykor a csavaron működő erő ugy aránylik a legyőzendő ellenálláshoz, mint a csavarmenetek szélessége a csavar kerületéhez. A csavart megforgató erőnek, a mozgásnak egyéb legyőzendő akadályai miatt (surlódás), az egyensulyozó erőnél nagyobbnak kell lennie.
vagy keresztmetszetü pálcát körülcsavarva gondolunk, nyerjük a csavarorsót. Egyenlő átmérőjü üres henger a megfelelő csavarvonalban haladó mélyedéssel ellátva a csavarorsó felvételére szolgáló csavartokot adja. A csavarvonalnak egy hengert egyszer körülfutó része egy csavarmenetet képez. Két egymásra következő csavarmenetnek a csavarorsó tengelyéhez párhuzamosan vett egymástól való távolsága a csavarmenetek szélességének neveztetik. A csavar egyensulyfeltétele a lejtő egyensulyfeltételeinek azon esetére vezethető vissza, amidőn függélyes irányban ható teher vizszintes irányu erő által egyensulyoztatik; ez esetben pedig az egyensulyozó erő ugy aránylik a teherhez, mint a lejtő magassága a lejtő alapjához vagyis a csavarra alkalmazva; egyensulykor a csavaron működő erő ugy aránylik a legyőzendő ellenálláshoz, mint a csavarmenetek szélessége a csavar kerületéhez. A csavart megforgató erőnek, a mozgásnak egyéb legyőzendő akadályai miatt (surlódás), az egyensulyozó erőnél nagyobbnak kell lennie.
A C. a gépek egyes részeinek összekötésére és egyes géprészek mozgatására való. A csavarmenet lehet négyszög, félkör vagy trapéz keresztmetszetü s ezt alkalmas vágó eszközzel a hengeres rúdból magából vágják ki, egyik végére pedig a célnak megfelelően négyszögletes, hatszögletes, hengeres, kúos vagy félgömb alaku fejet készítenek. A kötésre használt csavarokra a tárgyak összekötéséhez többnyire csavartokot használnak, melynek belsejében a csavarnak megfelelő hasábok vannak vágva. A tok alakja többnyire olyan, mint a fejé, és az összekötendő tárgyakat vele a csavar fejéhez szorítják. Némely esetben a tokot az összekötendő tárgyak egyike képezi, sőt nem ritkán a csavarfejezet is mellőzik és a csavar mindkét végére csavart vágnak. A csavart ilyenkor az összekötendő tárgyak egyikébe csavarják, a másik tárgyat pedig csavartokkal szorítják hozzá. Az olyan csavart, melynek egyik végén fej van, külön tokja pedig nincs, fejescsavarnak, az olyant pedig, melynek feje és különálló tokja van, tokos csavarnak, és végre az olyant, amelynek feje nincs és fej hiányában a tárgyak egyikébe csavarják, csapos vagy tőcsavarnak nevezik. Hasábjaik keresztmetszetének alakja szerint éles, lapos, gömbölyü és trapéz-hasábu v. menetü csavarokat különböztetünk meg. Tárgyak kötéséhez leginkább az éles csavart használják, mig a többit tárgyak mozgatására, különösen a szerszámgépek késtartóihoz vagy sajtolásra az ugynevezett csavarsajtókhoz használják.
Az éles hasábu csavarok közt méreteiket illetőleg két rendszert különböztetünk meg, az egyik az angol Witworth-, a másik pedig az amerikai Sellers-féle rendszer. Európában általában a Witworth-rendszerü csavarokat használják, melyben a hasábmélység az emelkedésnek 0,64 része, a hasláblapok hajlásszöge pedig 55°. Általában kivánatos, hogy az összes gyárak csavarvágószerszámjai egy rendszer szerint legyenek készítve, és a csavarok ugyanazon rendszer táblázata után készüljenek, hogy a csavarokat és a hozzá való kulcsokat a táblázat számjának megjelölésével, bármely gyárból meg lehessen szerezni és hogy a csavartokokat ugyanazon számu csavarok között felcserélhessék. Ez nagyon megkönnyítené a gépek szétszedését, összerakását és javítását. Durva, nyers tárgyakra karikát szoktak a csavartok alá fektetni, hogy az simább felületre feküdjön fel. Az ilyen alsó karika átmérőjét a csavartok szélességénél egyharmad részszel nagyobbra készítik, vastagsága pedig 3-5 mm. Ha vastag fához csatolnak valamely tárgyat, a csavartokot a fa maga is képezheti. Az ily célra használt ugynevezett facsavarok igen vékony hasábot nyernek s ezek annyira élesek, hogy a fába könnyen bele vágják magukat anélkül, hogy annak szálait megszaggatnák. A facsavart csak a farostokra merőleges irányban hazsnálják, mert különben kettémetszi a rostokat s a hasábok közé szorult rostszálakkal együtt kijön a fából. A csavarnak hasábbal fedett része kissé kúpos, hogy a fában megszorulhasson, sima része azonban hengeres szokott lenni.
A csavarok tokjaikkal együtt rendeltetésüknek megfelelően nagyon sokféle alakban készülnek, néhány általánosabban használt alakot a következőkben ismertetünk.
1. ábra. 2. ábra.
Az 1. ábrában egy éles hasábu hatszögletes fejü tokos csavar van rajzolva, mig a 2. ábra ugyanilyen lapos hasábu csavart mutat. Mindkettőnek tokja hatszögletes, és alátét-karikával van ellátva, a csavarszár esztergályozott hengeres. A 3. ábrában a fej négyszögletes, mely a tok rácsavarása közben a mellette lévő falban akad meg. A 4. ábra fejtelen csavar, melynek mindkét végén csavartok van, ez oda jó, hol fejes csavar valami akadály miatt nem dugható be. Az 5. ábra mélyített fejü csavar, bevágott kúpos fejjel. Ennek fordításakor lapos csavarhuzót használunk. Sima felületre alkalmas.
3. ábra. 4. ábra. 5. ábra.
A 6. ábra négyszögletes fejü csavar. Ezeknek forgatására zárt fejü kulcsokat használunk, mert a fej oldallapja keskeny. A 7. ábra kézzel szorítható csavar, a fej kerülete rovátkolva van, hogy forgatáskor a kézben ne csúszszon.
6. ábra. 7. ábra. 8. ábra. 9. ábra.
A 8. ábra kétszáru csavar, kúpos mélyített fejjel. Ezzel három tárgyat is kapcsolhatunk össze s oly esetben is használjuk, midőn a csavart az egyik tárgyba mereven kell beillesztenünk. A 9. ábrában ugynevezett csapos csavar van. Ennek mindkét vége megvágott, feje nincs, hanem egyik száránál fogva az egyik kapcsolandó tárgyba csavartatik, mig a másik tárgyat a csavartok szorítja oda. A megvágott részek között lévő darabja hengeres ugyan, de a forgás ellen egy oldalnyulványa van, melylyel a felső tárgyba megkapaszkodik. A 10. ábrában a horgonycsavar a felülnézetből látható és kihuzott vonalakkal ábrázolt téglány alaku nyiláson át lebocsátható és midőn a fej az üreg fenekét éri, a csavart 90° alatt elfordítjuk s igy a fej vállai kapaszkodó pontot nyernek. A 11. ábra féfejü, u. n. kampós csavar. Ez csak ugy használható, ha a csavarnak a fejjel szemben erős támasztója van, mert különben a csavar hátrahajlik.
10.ábra. 11.ábra.
A 12., 13. és 14. ábrák átlós csavarok. Ezek egymáshoz távolabb álló tárgyakat kapcsolnak össze. A 12. ábrában az egyik tárgyba bele van csavarva, mig a másikat két csavartokkal kapcsolja oda. A 13. ábrában mindkét tárgyat csavartokkal fogja meg, az egyik mellett ráforrasztott gyürü, a másik mellett pedig a tárgy pontos beállítása után felerősíthető gyűrü van. A 14. ábrában a csavar mindkét végén két csavartok van s a tárgyakat ezekkel egymáshoz tetészszerinti távolságra lehet állítani. A 15. ábra a kőbe vésett csavaro leggyakoribb alakja. A fej csonka gula alaku, melynek élei bevagodással képezett körmökkel birnak.
12. ábra. 13. ábra. 14. ábra. 15. ábra.
A kő a fej alakjának megfelelően kivésetik olyan szélesre, hogy a fej alsó vége a vésett felső végén könnyen keresztül mehessen, a köztük támadt hézag pedig cementtel, ólommal v. kénkővel önthető ki. A csavartokot csak a beöntött anyag megkeményedése után huzzuk meg.
16. ábra. 17. ábra.
A 16. ábra téglafalba való alapozási csavart ábrázol. Ilyen csavarokat motoroknak téglából rakott alapjához való kötésére használnak. A csavar fejét ilyen esetben nem fektethetjük a téglára, mert a fej csak kis felületen érintené a téglát és szétmorzsolná, ezért a fal felszinétől 0,8-1,5 méternyi távolságra öntöttvas tartót falazunk a falba, a csavarnak horgony alaku fejét pedig ebbe akasztjuk. A falba, valamint az öntvénybe keskeny téglányalaku nyilást készítünk és a csavart a fal felépítése után felülről dugjuk be, s midőn a fej lent van, a csapot 90° alatt elfordítjuk s kissé felhuzzuk, hogy vállaival az öntvénybe megakadjon. A 17. ábra szintén téglafal vagy kőalaphoz való alapozó csavart mutat, itt a csavar vége ki van vésve s a vésetbe fektetett ék képezi a csavar fejét. Az ék és a fal közé a fentebb említett okokból széles vaslapot fektetünk. Az ilyen alapozatban alól a fal széléig nyuló csatornát kell hagynunk, hogy az éket a csavar vésetébe bedughassuk. A 18. ábra öntött tárgyaknak csavarral való lekötését mutatja. Az egymást érintő felületek megfelelően ki vannak mélyítve, ugy hogy a tárgyak csak keskeny felületeken, az ugynevezett munka-léceken érintik egymást. Ez különösen azért célszerü, mert igy kisebb felületet kell faragni és reszelni, a munka pedig olcsóbbá válik. A csavartokok felfekvésére szintén néhány mm. magasságu munkalécet alkalmazunk és csak azoknak tetejét dolgozzuk meg.
18. ábra. 19. ábra. 20. ábra.
A 19. ábrában a felső tárgy jobboldalán keskeny nyúlvány van, mely az alsóba kapaszkodik. Ez a nyulvány ugy a jobbról, mint a balról jövő nyiró erők ellen védi a csavart.
21. ábra.
A 20. ábrában a két öntöttvas lapban a csavar körül köralaku mélyedés van, melyek a csavarra dugott gyűrüt foglalják magokba. Ezen gyűrü a csavart az oldalerők nyiró hatása ellen teljesen megvédi. A 21. ábrában az a kötési mód van feltüntetve, melyet a szerszámgépeken ugy mint gyaluk és esztergagépeken a megmunkálandó tárgyakat szokás leszorítani. A meghajtott vas helyett gyakran egyenes vasat használnak s a tárgygyal szemben alkalmas vasdarabot fektetnek a szorító vas alá támpontul. A 22. ábra a csövek- és edényeknél alkalmazni szokott azt a peremkötést mutatja, melyben a peremet bordákkal merevítik.
Nálunk csavarok nagyban való gyártásával az első magyar csavargyár részvénytársaság foglalkozik, mely ezen speciális cikk gyártására mintaszerü berendezéssel bir.
22. ábra.
