Császárfürdő,
Császárfürdő, Budapest egyik legjelentékenyebb fürdője a Józsefhegy tövében, a Duna jobb partján. Forrásai már a legelső magyar királyok idejében ismeretesek voltak s régi okmányokban «aque calide superiores» név alatt fordulnak elő. A törökök a XVI. században nagyszerü fürdőházat építettek föléjük, melynek maradványai a mai gőzfürdő. 7 meleg (58,7-64,7 °C), két langyon és egy hideg forrása van, melyek naponkint 117 000 hl., tehát kétszer annyi vizet adnak, mint a többi budai hőforrások együttvéve. A fürdő (régente Királyfürdő) Budának a törököktől való visszafoglalása után kincstári birtok lett, 1806-ban Marczibányi István kezébe került, ki ugyanazon évben az irgalmas rendnek ajándékozta, mely a fürdő összes jövedelmét vagyontalan betegek gyógyítására fordítja. A C. Budapest legnagyobb fürdője, melyben egyszerre ezer ember fürödhet; alkotórészei a gőzfürdő, iszapfürdő, fedett női és nyitott férfi uszófürdő, 22 tükör-, 18 török és 83 kádfürdő, a nagy gyógyudvar, szép sétányok, 200 lakószoba. A C. vizei meszes kénes hőforrások, legjobbak az Ivóvorrás (59,5 °C), a Török (28,2°) és Kápolnaforrás (61,1°); izmok, izületek csúzos bántalmai, bőrfekélyek, csontszú, görvélyes és bujakóros bántalmak ellen, az Ivóvorrást a gyomor-, bél- és lélekzőszervek hurutjainál kitünő sikerrel használják.
