Csapó,
Csapó, 1. Dániel (kecskeméti), mezőgazda, szül. Győrött 1778 márc. 21., megh. Pesten 1844 aug. 5-én. 1805. a franciák ellen felállított tolnavármegyei nemesi felkelőseregben tiszti rangja volt, azután megyei szolgálatba lépett. 1827-ben Tolna vármegye első alispánjává választották s ezen állást 9 évig viselte, mely idő alatt a megyének kétszer országgyülési követe is volt. Saját birtokát, a Tengelic-pusztát, mintaszerüen kezelte; az épületeit célszerüen és csinosan rendezte be, földjeit jól mívelte és trágyázta, a fatenyésztésnek nagy barátja volt, birtoka egy részének silány, homokos helyeit befásította s ott több fanemet meghonosított, a dohánytermelést okszerüen üzte s a néppel megkedveltette s a legjobb fajtabeli magot egyenesen Amerikából szerezte be, továbbá a kendertermelés fontosságát is felismerve, azt szintén előmozdította. Juhászatára oly nagy gondot fordított, hogy országos hirü lett, a lótenyésztést pedig akként kedveltette meg a néppel, hogy a módosabb községekkel jóvérü méneket vásároltatott, s oly gazdákat, kik szép csikókat neveltek, jutalomban részesített. A selyemtenyésztésnek is meleg barátja lévén, annak terjesztéséhez tőle telhetőleg szintén hozzájárult. Példás volt azon patriarkális viszony is, melyet cselédségével szemben fenntartott. A megalakult magyar gazdasági egyesület 1839 márc. 17. tartott nagygyülésen őt választotta elnökévé, mely tisztét élete fogytáig lankadatlan buzgósággal és munkakedvvel töltötte be és nevéhez számos nagyhorderejü intézkedés emléke kapcsolódik. C. ugyan a Magyar Gazdában néhány közleményt is közrebocsátott s a Gazdasági kis tükör (Buda 1843) cimü, a magyar gazd. egyesület kiadásában megjelent könyvet ő szerkesztette, - de működésének sulyát a szakosztályokban fölvetett gyakorlati kérdések megvitatására fektette. Egyebek között döntő része volt az egyesületnek az 1844. évi országgyüléshez benyujtott emlékirata létrejöttében, melynek célja állandó országos segély- és központi gazdasági tanintézet felállításának kieszközlése volt.
2. C. József, magyar füvész és orvos, szül. Győrött 1734 jul. 18., megh. Debrecenben 1799. Iskoláit Győrött végezvén, orvosi tanulmányait külföldön (Straszburg és Basel egyetemein) fejezte be. Nemsokára Debrecen városa főorvosának választotta s e tisztjében haláláig maradt. Irodalmi munkássága leginkább orvosi. Ilyenek az 1756. Straszburgban (Argentorati) megjelent: Disquisitio de presentia liquidi nervei in musculo, a Baselben 1759. kiadott; Dissertatio inaug. medica de febre Hungarica, továbbá a: Kis gyermekek ispitálja, mely a gyermekeknek különféle nevezetesebb nyavalyáit és külső hibáit és orvoslásuk módjait hűségesen ismertei (Nagy-Károly 1771); azután: Orvosló könyvecske, mely betegeskedő szegénysorsu ember hasznára készült (Pozsony és Pest 1791); végre: Valetudinarium infantile Hungaricum novum, Pestini 1794. Különös azonban, hogy C.-nak nem ezek a munkák alapították meg a hirnevét, hanem a saját korától is egészen elmaradt füvészi művecskéje, az: Uj füves és virágos magyar kert, melyben mindenik fűnek és virágnak neve, neme, ábrázatja, természete és ezekhez képest különféle hasznai értelmesen megjegyeztettek (Pozsony 1775, a szerző rézbe-metszett arcképével). Második nyomatás, u. o. 1792. Ezt a könyvet a benne közölt, majdnem ezerre menő magyar növényelnevezés végett, ma is lapozgatják.
3. C. Kálmán (tagyosi), ügyvéd, szül. Székesfehárvárott 1841 jan. 13. 1878. az enyingi kerület orsz. képviselője volt. Irt közleményeket, beszélyeket s egyéb cikkeket a Kalauzba (1858), Napkeletbe, Vasárnapi Ujságba stb. saját neve s Mezőföldi és Somló álnevek alatt. Munkája: Székesfehérvár történte (Székesfehérvár 1861).
4. C. Vilmos, cs. és kir. kamarás, szül. Tengelicen (Tolna vmegye) 1843 május 19. 1860. Tolna vármegye jegyzője, majd tiszteletbeli főjegyzője lett. Irodalommal is foglalkozik: irt verseket, elbeszéléseket és tárcákat (Vilmos álnév alatt). Garay János életrajzára 40 arany pályadijat tüzött ki 1881. Jelenleg tengelici birtokán él. Munkái: Vilmos nehány költeménye (Pest 1863); Rövid élet, elbeszélés (u. o. 1864).
