Csapadék
Csapadék (légköri). A levegőben foglalt párák megsűrűsödéseinek termékeit (hó, jégeső, dara, köd, harmat, dér, zuzmara) C. névvel foglalják össze. A levegőben mindig vannak vizpárák, melyek a föld felszinén levő viz elpárolgásából erednek, de fontos az a körülmény, hogy a párák mennyisége, melyet a levegő elbir, bizonyos határhoz van szabva, mely a hőmérséklettől függ. Mentől magasabb a levegő hőfoka, annál több párát bír el. Ha a levegő bizonyos oknál fogva lehül és hőmérséklete a harmatpont alá száll (l. Harmatpont), kénytelen tuladni páratartalmának ama részén, mely telítettségi fokát meghaladja. A párák ekkor kiválnak a szilárd avagy cseppfolyós alakban a szerint, amint a kondenzáció fagypont alatti vagy fölötti hőmérsékletnél történik és ahogy az ez alkalommal szabaddá lett melegmennyiség a fagyás megakadályozására elegendő-e vagy nem. A vizgőz lecsapódását három okra lehet visszavezetni: a) felszálló légáramlatra, b) különböző hőfoku légtömegek keveredésére és c) a levegőnek bizonyos helyen beálló lehülésére.
Felszálló légáramlat az alső rétegeknek felmelegedéséből a föld erős hőkisugárzása következtében származik és ott is jön létre, hol a levegő barometrikus minimum körül kering. Nem ritkán akkor is kénytelen emelkedni a levegő, midőn vizszintes nyomásnak engedve, hegygerinceken át kell haladnia. Ha a levegőnek hőmérsékletét, nedvességét és sebességét ismerjük, a kiválasztandó csapadéknak a mennyiségét ki lehet számítani. Legyen például tengerszin magasságában a levegő hőmérséklete 16 °C, akkor telített állapoban minden köbméterben 13,56 gramm vizgőr fér el. Ha a levegő 3000 méternyire emelkednek és 100 méter emelkedésre átlag 0,52 °C hőveszteséget számítunk, hőfoka 0,4 °C-ra hül le, mely hőmérsékletnél azonban egy köbméterben már csak 5,0 g. vizgőz férhet el. Igy tehát minden köbméterből 8,5 g. csapadék válnék ki. Feltéve, hogy a levegő 1 méternyi sebességgel emelkedik, akkor minden négyzetméter területről percenkint 60 köbméter levegő száll fel melyből 510 g. csapadék kerül ki s egy órára jul, akkor 30,6 kg., ami igen tekintélyes C.-mennyiség. A lehülés a levegő emelkedése alkalmával a nedvességi állapottól függ; száraz levegő gyorsabban hül, mig a telített levegő lassanként viztartalmának egy részét kiválasztván, az emelkedéshez szükséges melegmennyiséget a kondenzáció által szabaddá lett meleggel is részben fedezi, de máskülönben is a vizgőz fajmelege nagyobb a levegőénél. A C.-nak egy másik, noha nem oly bő forrása, mint az előbbi, különböző hőmérsékletü levegőnek a keveredése. A hidegebb, párákban szegényebb levegő melegebb és páradusabb levegővel találkozván, ez utóbbi tulad vizpáráinak egy bizonyos részén. Ha 1 köbméter 16 foku és 1 kbm. 10° levegő keveredik, közös hőmérsékletük a keveredés után 13° lesz; ha mindkettőt telítettnek feltételezzük, az elsőben volt eredetileg 13,5 g., az utóbbiban pedig 9,4 g. s igy mindkettőben összesen 22,9 g. vizgőz. De 13°-nál a levegő köbméterenkint csak 11,3 g. vizgőzt bir el, tehát 2 köbméter 22,6 g.-ot, minek következtében a kiválasztott C. 0,3 g.-ra rug (a kondenzációból eredt melegséget nem véve tekintetbe). A csapadék keletkezésének 3. oka: a föld felszinének lehülése, melylyel együtt a közvetlen rajta fekvő légréteg is lehülvén, ennek hőmérséklete a harmatpont alá száll. L. Harmat, Dér.
A légköri csapadék mennyiségét azzal a magassággal mérik, melyet az esőviz (vagy a megolvasztott hó) elérne, ha az sem az elpárolgásnak, sem a beszivárgásnak, alávetve nem volna. Erre a célra szolgál az esőmérő (l. o.). Klimatologiai szempontból fontos ismerni valamely vidék havi és évi csapadékmennyiségét, valamint azon napok számát is, melyeken csapadék esett. Mindkettőnek ismerete azért szükséges, mert a mezőgazdaságban nem közömbös dolog, vajjon egy és u. a. C.-mennyiség egy vagy több napra oszlik el. Nagy C. mellett is képzelhető szárazság ilyen értelemben, ha csak kevés napon volt nagy eső. A klimatologia ezekből még két fogalmat alkot: a) a C.-sűrűséget, mely a C.-összeg és a C.-napok hányadosa, b) a C.-valószinűséget, melyet megkapni, ha bizonyos időszak csapadékos napjainak átlagos számát elosztjuk az összes napok számával. Budapesten 20 évi észlelés (1871-90) nyomán a C. évenkint 674 mm., a csapadékos napok száma 114; igy a C.-sűrűség (vagyis egy C.-napra jut) kerek 6 mm., a C.-valószinüség körülbelül 0,3 (minden 3. nap csapadékos). Ez utóbbi adatok alapul szolgálnak valamely hely szárazságának v. nedvességének megitélésére és növénygeografiai, meg földmívelési szempontból igen fontosak.
Magyarország C.-viszonyainak tanulmányozásával legelőször Sonklar Károly tábornok foglalkozott, kinek esőzési térképe 1860. jelent meg. Ebben jobbára csak Ausztria volt képviselve. A magyar meteorologiai központi intézet szervezésével 1870. lehetséges lőn hazánk éghajlati viszonyainak bővebb kutatása és Sonklar a magyarországi adatok nagyobb mértékben való felhasználásával ujból szerkesztett esőkártyt, mely dr. Chavanne József: Physikalisch-statischer Handatlas von Österreich-Ungarn in 24 Karten c. művében jelent meg. A meteorologiai állomások megszaporodása és némileg pontosabb mérési adatok lehetségessé is tették, hogy dr. Schenzl Guido a Magyar korona országainak csapadék-viszonyai c. művében e tárgygyal behatóbban foglalkozhatott. Esőtérképében 1884. terjedő adatok szerepelnek; a C. eloszlása szerint 9 övet különböztet meg, melynek elseje az 5-6 száz milliméternyi C.-magassággal biró területeket foglalja magában, utolsója pedig a 2 ezer milliméter fölöttieket. Schenzl fenti cím alatt megjelent akad. értekezésében a C. helyi megoszlására nézve a következőkben állapodik meg: Legnagyobb a C. északkeleten, a Mármaros felső vidékein és a magyar tengerparton, az első regióban - Szinevér-Polyána körül - felmegy 1500, az utóbbiban - Fiume körül - 1600 milliméterre. Legalacsonyabb a C.-magasság (500-600 mm.) a felső Dunamelléki kis medencében, az Alföldön (500-700 mm.), végül a Deés, Kolozsvár és Gyulafehérvár között elterülő térségen. Továbbá esőszegény Nagy-Szombat, Késmárk vidéke és a Csík-Somlyótól Gyergyó-Szt.-Miklósig huzódó terület. Az Alföld és a Duna felső medencéjének átlagos évi esőmennyiségét más hasonló talajalkotással bíró országok évi mennyiségével összehasonlítva, nem találunk olyan nagy különbségeket, melyek a Duna és Tisza vidékeinek közszájon forgó szárazsága mellett bizonyítanak. Igy Alsó-Ausztriában a Dunától északra és Csehország nyugati felében az évi átlag nem nagyobb, Németország egyes vidékein még 300-400 mm.-nél is kevesebb. Ami azonban feltünő Magyarország C.-viszonyaiban, az az évi mennyiség nagy ingadozása, ugy hogy például a budapesti megfigyelések alapján 7-8 évi közepek is egymástól igen jelentékenyen (42 évi feljegyzések szerint 300 mm.-rel) eltérnek. S ennek tulajdonítható, hogy a száraz évek az átlagban fel nem ismerhetők. Hogy az Alföld mégis oly gyakran szárazságban szenved aránylag nagy C.-mennyisége dacára, ahhoz igen lényegesen hozzájárul a magas hőmérséklet és a légnedvesség hiánya. Még a csapadékos napok számát sem szabad figyelmen kivül hagyni, mert egyes nagyobb zivataros esők más hatással vannak a növényzetre mint ugyanazon esőmennyiség, mely arányosan oszlik el több napra. A C. térbeli oszlásán kivül gyakorlati és gazdászati célból fontos annak időbeli eloszlása is. Erre nézve dr. Hann és Schenzl vizsgálódásai adnak felvilágosítást. Magyarországban a C. főmaximuma junius hóra esik; kivételt ez alól csak a Tátra-vidék képez, hol, valamint a határos nyugati Galiciában, a maximum juliusra esik. Hietikai tekintetben a tengerpart külön vidéket képez, ott ugyanis a maximum októberben, a minimum pedig juliusban következik be. A C. minimuma az ország tulnyomó részében februárban van, azonban Erdélyben és a délkeleti megyékben, valamint a Tátra környékén a minimum január hóra esik. Általában mondhatni, hogy nálunk kora nyári esőzések uralkodnak, miután május és junius hóban egyáltalán nagyobbak a C.-ok mint julius-augusztusban; de ezenkivül még egy másodrendü maximumrra akadunk, mely a délnyugati dombos vidéken október hóban, az Alföldön és az Alsó-Dunán ellenben november hóban köszönt be.
A következőkben 20 évi megfigyelés alapján (1871-1890) közöljük 9 hazai meteorologiai állomásnak C.-mennyiség közepeit:
)
A csapadék 20 évi havi és évi középértékei (1871-90) milliméterekben.)
A csapadékos napok átlagos száma (1871-90) 20 évi tartamban.
Ujabban a C.-adatok vizrajzi célokra is értékesíttetnek. Kétségtelen, hogy a légköri lecsapódáások mennyisége és a folyóvizek viztömege között bizonyos összefüggés létezik, melyet megállapítani a hidrografiai intézetek feladata. A vizmércék leolvasásai, a talaj ázottsági foka, az elpárolgás és a C.-mennyiség, mindezen tényezők jönnek itt számba. Nálunk a földművelési minisztérium vizrajzi osztálya foglalkozik e feladattal s tisztán vizrajzi célokra 1889-ben a meteorologiai intézet hozzájárultával 141 vizrajzi C.-mérő állomást létesített nagyobbrészt a Tisza és mellékfolyóinak vizgyüjtő területén. Sőt az árviz előzetes jelzésére is alakultak megfelelő intézmények, mint amilyen a szajnavidéki árvizjelző szolgálat, melynek mintájára nálunk is szerveztetett 41 árvizjelző állomás, melyek nagyobb esőzésekről, télen a hóréteg vastagságáról, tavaszszal az olvadás menetéről küldenek sürgönytudósítást a vizrajzi osztálynak. V. ö. a földmiv. miniszt. vizrajzi osztályának évkönyveit.
