Csap
Csap v. tengelycsap a gépészetben egyike a legfontosabb és leggyakoribb alkatrészeknek s célja általában a forgás lehetővé tétele egy bizonyos mértani tengely körül. Eszerint a C. oly része valamely tárgynak, amely kerek alakjánál fogva foroghat egy megfelelő ágyban (csapágy-, perzsely-, hüvely- v. lyukban), v. amely körül foroghat egy megfelelő ágygyal ellátott más tárgy. Leggyakrabban a különféle tengelyekben találjuk a csapokat, melyek egyuttal a tengely használata és terhelése szerint nyernek alkot és vastagságot. A leggyengébb csapokat a finom óraműve kerekeinél, a legerősebbeket a gőzgépek (hajógépek) tengelyeinél találjuk s legfőbb kellékük az egyenletes sima felület, mely a megfelelő kenőanyaggal síkossá téteik, hogy a forgás minél kevesebb munkát emészszen fel s hogy a csap melegen ne fusson, mert ez a pusztulás kezdete. A csapnak mint forgási testnek igen fontos szerepét látjuk a szállító eszközök milliárdjainál (közuti, vasuti stb. kocsik, lokomotivok, hajók tengelyeinél) hol a kerekek forgása, gördülése s ezzel együtt a járómű haladása, a csapok forgása utján jön létre.
A szerkezethez képest kétféle csapot különböztetünk meg, t. i. tartó és nyomott csapot. A megkülönböztetés onnan ered, hogy a teher a csapot vagy letörni, vagy hosszában összenyomni igyekszik. Tartócsapja a vizszintes tengelyeknek van, nyomott az állóknak. Aszerint amint a csap a tengely végén, vagy azon belül fekszik, nevezzük vég- vagy homlok-csapnak, illetőleg közbenső vagy nyakcsapnak. Alakra nézve ismerünk henger-, kúp-, gömb- és fésüalaku vagy gyürüzött csapokat, melyek viszont lehetnek tömörek és üresek; fekvésük szerint pedig vizszintes vagy álló illetve ferde csapokat. A csapok alakját és alkalmazását l. Csapágy.
Csap, számos fizikai készüléknél előforduló szerkezet, mely gázoknak v. folyadékoknak egy térből egy másikba való átáramlásának eszközlésére, szabályozására, esetleg félbeszakítására szolgál.
C. az ácsmunkában gerendák összekötésének szilárdítására v. magára a gerendák összekötésére szolgál. Az első esetben a C. négyzetes v. parallelogramm alaku keresztmetszettel biró, rendesen kemény fadarab, az egyik végén szélesebb mint a másikon. Használják a gerendák vastagításánál mint a fogak közé vert éket, vagy mint a fogazást helyettesítő «csapos kötést» (l. o.); a függesztő és feszítő szerkezetekben a kötő- és feszítőgerenda, a kötőgerenda és nyeregfa, a két ducgerenda stb. összekötésénél. A 2. esetben a C. egy sikban fekvő és egymást keresztező gerendák összekötésére szolgál, amikor az nem egyéb mint a keresztező pontnál végződő gerenda quadratikus vagy nagyjában paralellogramm alaku nyulványa, melynek magassága és szélessége rendes körülmények között egyenlő a csaplyukat magába foglaló gerenda vastagságának, illetőleg szélességének egyharmadával. Függélyes síkban, egymásra merőlegesen álló gerendáknál alkalmazzák a sarok C.-ot (1. ábra), az egyszerü C.-ot (2. ábra), a borna C.-ot; egymáshoz ferdén álló gerendáknál a ferde C.-ot (3. ábra), nagyobb nyomás és rézsutos állás esetében fészekkel kombinálva, u. n. egyszerü fészkes C.-ot (4. ábra) és a kettős fészkes C.-ot (5. ábra). A fészek ez esetekben a gerendamagasság 1/6-1/8-a. Tetőgerinceken a szaruzatok összekötésénél az ollós vagy villa C.-ot használják (6. ábra). Végre a vizszintes sikban egymásra merőlegesen álló gerendáknál a bél C.-ot (l. ott) alkalmazzák.
1. ábra. Sarokcsap. 2. ábra. Egyszerü csap.
C. a szőllőművelésben. A szőllőtőkéből kinőtt venyigéket v. még őszszel, de leginkább tavaszszal, részben eltávolítják a tőkékről, részben pedig többé-kevésbbé visszametszik. Ha a tőkén maradt venyigét erősen visszametszik, ugy a visszamaradt venyigerészt C.-nak nevezik; ha az olyan rövid, hogy csak 1-2 szem (rügy) maradt rajta, akkor rövid C., ha ellenben 3-6 szem maradt rajta, akkor hosszu C. a neve. A csap szemeiből fejlődő hajtások hordják a fürtöket. Őszszel a fürtös hajtások megérnek (megfásodnak), venyigékké lesznek; ha most ezeket a venyigéket őszszel v. tavaszszal visszametszük, akkor belőlük csap lett, s a tavalyi csapnak, mely a mostanit viseli, csercsap a neve.
3. ábra. Ferde csap. 4. ábra. Egyszerü fészkes csap.
C. a borászatban. A bor, sör vagy más folyadéknak a hordóból való leeresztésére szolgáló eszköz. A C. többnyire tiszta fából készül s a hordó fenekén levő csaplyukba üttetik. Igen jóka sárga rézből készített csapok is, feltéve, hogy azon részeik, melyek a borral érintkeznek, ónozva vannak, mert ellenkezőleg réz-rozsda (Grünspan) képződik bennök, mi a bort egészségtelenné teszi.
5. ábra. Kettős fészkes csap. 6. ábra. Ollós csap.
