Csányi,
Csányi, régi zalamegyei család, mely a Buzád-Hahót nemzetségből származott. Alapította Buzád bán egyik fia: Csák (1234-69), zalai és nyitrai főispán, 1259. V. István ifjabb király főpohárnokmestere, 1260. tárnok-mester, 1267-69. bán. A család későbbi tagjai közül C. Balázs fiai 1475. zalai, somogyi és vasmegyei birtokaikra új adománylevelet szereznek Mátyás királytól. C. Balázs unokája ifj. C. Balázs 1505. a rákosi országgyülésen Zala vm. követe volt, 1518. pedig II. Lajos király tanácsosa. C. György a mult század második felében Zalamegye alispánja. A család legnevezetesebb tagja C. László (l. o.).
1. C. Dániel, tudós matematikus, szül. Nagybányán 1820 január 20., meghalt Debrecenben 1867 jan. 20. Középiskoláit a máramarosszigeti algimnáziumban s a debreceni főiskolában végezte, a jogot pedig Kassán; innen aztán a bécsi politechnikumba ment, hol különösen a vizépítést tanulta. 1843. a pozsonyi országgyülésen egy időre Széchenyi István gróf titkára volt; később mint Tisza-szabályozási mérnök nyert alkalmazást. 1848. egy székely huszárezredet szervezett, 1849. Klapka meghivására a komáromi védművek munkálatainak a vezetését vette át. A komáromi vár feladása után Debrecenbe ment, hol egy évig gazdálkodással foglalkozott. 1850 végén a debreceni főiskola fizikai tanszékére hivták meg. 1851 dec. 19. azonban a szabadságharcban való részvételért vallatóra fogták s másfélévi vallatás után 12 évi fogságra itélték. Csaknem 6 évig volt fogva, mig 1857. kiszabadult. 1861. képviselő volt az országgyülésen s a feloszlatás után ujra elfoglalta a debreceni kollégiumban a számára ujonnan állított felsőbb mértani s csillagászati tanszéket. A m. tud. akadémia 1863 jan. 13. levelező tagjául választotta. Sok politikai s tudományos cikket irt a különféle lapokban s folyóiratokba. Munkái: A számtan elemei közönséges számokban. I. r. A négy első számvetési munkálatok egész- és törtszámokban. Debrecen 1859; Rövid tájékozás a mértan rendszere felett. 1865. (Ez akad. székfoglaló értekezése volt.) Kiadta Kerekes Ferenc felsőbb mértanát is 1862. Több mat. munkája kéziratban maradt.
2. C. Ferenc (székelyudvarhelyi), királyi táblai biró, szül. Kolozsváron 1842 jun. 21. Középiskoláit Kolozsváron, a jogot a pesti egyetemen végezte. Miután több helyen szolgált birói minőségben, 1887 máj. 27. a m.-vásárhelyi itélő táblához nevezték ki birónak, onnan 1891. hasonló minőségben Kolozsvárra helyezték át. Az irodalom terén már fiatal korában működött, irván történelmi értekezéseket, országgyülési tudósításokat és leveleket különféle lapokba. Munkája: A görög irodalom története (Kolozsvár 1866).
3. C. Gizella, festőművésznő, C. Dániel debreceni tanár és Péchy ágnes leánya, szül. Kassán 1858 február 15-én. Atyja halála után anyjával és idősb nővérével, Kornéliával, ki ismert és jeles koncert-énekesnő lett, külföldre költözött, hogy festőművészszé képezze magát. Tanult Bécsben, Weimarban, majd később Erteldt vezetése alatt két eszendeig Münchenben, honnan 1885. költözött vissza Budapestre, hogy nem közönséges tehetségét az arcképfestészetnek szentelje. Leginkább pasztell-képeket készít, melyek a képzőművészeti társulat kiállításain, finom kivitelükkel, már több izben figyelmet keltettek.
4. C. János (Hanns Tschány), soproni polgár, napló-alakban szerkesztett krónikát irt az 1670-1704. terjedő időszakról. A krónika német nyelvü s annyira eltorzítva adja a magyar neveket, hogy irója, magyar neve dacára, kétségkivül semmit sem tudott magyarul. Munkája mindamellett nemcsak Sopron városa történetére, hanem politikai és főleg művelődéstörténeti szempontból is első rendü kutfő. Eredeti kézirata a nemzeti muzeum könyvtárában van, honnét 1858-ban adta ki Pauer Iván a Magyar Történelmi Tár V. kötetében.
5. C. László, a szabadságharc alatt kormánybiztos s a közlekedés és közmunkák minisztere, szül. Zala megye Csány helységében 1790. Kivégezték Pesten 1849 okt. 10. Már kora fiatalságában huszártiszt volt s részt vett az 1809-1815. táborozásokban, de lábán megsebesülvén, odahagyta a katonaéletet s táblabiróvá lett. Mint a zalamegyei ellenzék egyik vezértagja, buzgó részt vett a közügyekben s hű barátjának és rokonának, Deák Ferencnek bölcsességét az ő erélye támogatta leghathatósabban, kinek követté választatását, midőn ez a nemesek adóelvállalásának kérdésével volt összekapcsolva, főképen ő vitte keresztül az adót fizetni vonakodó Forintos-párt által felbőszített tömegekkel szemközt s ezuttal meg is neheztelt puritán barátjára, midőn ez a nagy erélylyel és áldozatokkal keresztül vitt követté választatását nem fogadta el, minthogy a választásnál verekedés fejlődött ki és a választóknak vére is folyt. Védegylet és minden hazai s nemzeti vállalat tevékeny, erélyes, kitartó pártfogóra és apostolra talált a szilárd jellemü, rendíthetetlen Csányiban. Az 1848-iki válságos napok már a fővárosban találják, hol Klazuál Gáborral, Nyáry Pállal, Rottenbiller Lipóttal és egyéb tekintélyes és népszerü férfiakkal mindent elkövet a nemzet jogai kivivására s egyszersmind a rend fentartására s a féktelenség és tulcsapongás meggátlására. Az alkotmányos kormány felállítása után, midőn a reakció választott eszköze, Jellasich horvát bán fenyegető állást foglal és készületeket tesz Magyarország megtámadására, C.-t kormánybiztosul küldik ki a Drávához, hogy a veszélyes mozgalmakat szemmel tartsa s az ország határait megőrizze. Itt a legnagyobb erélyt fejti ki s hiven ellenőrzi a magyar védsereg élére állított megbizhatatlan vezéreket s éles szemmel és tapintattal ismeri fel a magyarellenes érzelmek és áruló törekvések legelrejtettebb szálait. A pákozdi táborozás után Móga tábornokot s a megszökött Jellasich után Ausztria felé vonuló sereget Pozsonyba követé s azután is, Görgey fővezérsége alatt, főkormánybiztosa maradt a felső hadseregnek, s a legnagyobb erélyt, vaskezü szigoruságot fejtette ki nehéz és veszélyes hivatalában. Windischgrätz herceg elől, a táborral együtt, ő is a fővárosba vonul s midőn a kormány és országgyülés Debrecenbe költözik, ő teljhatalmu biztosi minőségben marad Pesten s ezt legutoljára hagyja el, kiálványaiban bátorítja és vigasztalja a feladott fővárost. Csak akkor hagyja el a fővárost, midő Windiscgrätz herceg Budára benyomul, s Görgey megkezdi nagyszerü visszavonulását felső Magyarországon keresztül s elindulása előtt az államvagyont, kincstárt s iratokat óriási fáradság s veszély közepette szállítja a kormány után Debrecenbe. A kormány Erdélybe küldi biztosul a vaskarút, hol az oláh lázadás dúl, az anarkia, a felbőszült fajgyülölet legrémítőbb kegyetlenséggel öldökli áldozatait, melynek mása a világ történetében alig található. Erélyesen működik a rend tőle kitelhető helyreállításában, s szemközt a lázadók vad és kiméletlen embertelenségével ő sem kimélyi a golyót s bitófát s hideg vérrel irja alá a rablók és gyilkosok halálitéleteit. Erdélyből 1849 ápril hó végén a közlekedési miniszteri tárca átvételére hivatik Debrecenbe Kossuth által. Mint a közlekedési tárca kezelője, ismét rendkivüli erőt s munkásságot fejt ki, a forradalmi viharok közepette a szolnok-debreceni vasutat építteti s a sok ezerre menő, henyélő foglyokat e munkára szorítja; s midőn a debreceni kormány junius hó elején Pestre visszajő, a középponti vasutat veszi kezelése alá. Julius 1., a második futás idején, ismét ő a legutolsó, ki a fővárost elhagyja és végtelen fáradsággal szállított el mindent, amit elszállítani kellett és lehetett. Az igazat férfiasan s őszintén megmondja mindenkinek, ugy Kossuthnak, mint Görgeynek. Csányi Görgey Arturt mint nagy katonai s vezéri tehetségét őszintén becsülte s atyailag szerette, a miniszteri és parlamenti tanácskozásokban mindig pártját fogta, letételét ellenezte, sőt teljhatalmu általános fővezérré kineveztetését követelte, s ott az utolsó percekben is, midőn már minden veszve volt, ennek diktaturáját sürgette, ezt tartván egyedüli eszköznek a haza még lehető megmentésére. Bekövetkezett a világosi fegyverletétel, s a menekvés ideje. Mindenki szaladt és távozott az égő házból, csak Csány nem. Ő is menekülhetett volna társaival, mint a többiek, de ő kinyilatkoztatta, hogy öreg és beteges ember létére bujdosni nem akar s bevárja sorsát, mert hazája bukását tulélni ugy sem kivánja. Sarkadon elfogatván az oroszok által, Nagyváradra s azután Pestre vitetett az Ujépületbe, hol b. Jeszenákkal együtt bitófán végezte nemes életét. A hadi törvényszék előtt semmit el nem tagadott, sőt nyiltan kijelentette, hogy mindent önként, meggyőződése szerint tett s csak kötelességét teljesítette és férfias elszántsággal fogadta a halált, mindvégig következetes és hű maradván önmagához s kátói jelleméhez.
