Csángó nyelvjárás
Csángó nyelvjárás (Moldvában): egészben a keleti székelyekével egyezik; kiejtésbeli eltéseit az oláh nyelv hatása okozta. Az s, zs, cs hangokat sz, z, c-vel helyettesíti: várasz, zák, bücület. A gy helyett majd mindig d-t mondanak, az ny helyett is többnyire n-t: dőzni, dimölc, lánok, árnik. Madar, level, kiner, nehez olyan rövidhangu alakok, mint a kel. székelyeknél. Szintén röviden ejtik az ilyeneket: facska, ruhacska, kurtacska, de igy is: morhecska (marhácska), papecka, lánecka. A menni igét igy ragozzák: menek, mensz, menen, menünk. Névelőül gyakran a közelre mutató ez-t használják: ez Iszten (az Isten); jobbon eszik e kiner (jobban esik a kenyér). - Érdekes kifejezések: kegy(el)med ne szólj; most vagyon hétkor (hét óra); néd tallértól több nem jut; kell vigyem a lovat a vaszárra; nem szabad veszekedjenek. - Sokban hasonlít e beszédhez a Brassó melletti hétfalusi csángók nyelve. V. ö. Munkácsi Bernát: A moldvai csángók nyelvjárása (Magyar Nyelvőr IX, X). - Szarvas Gábor: A moldvai csángó nyelvekről (u. o. III).
