Csali mesék,
Csali mesék, a népmesék azon alosztálya, melynek valamennyi ide tartozó példával közös jellemvonása: a felkeltett s többé-kevésbbé hosszu időn át függőben tartott várakozásnak hirtelen valamely nevetséges, v. bosszantó fordulattal semmibe való feloldása, tönkresilányítása. A C. eredetüket a gyermekek telhetetlen meseszomjának köszönik s arra valók, hogy a kifáradt, vagy kedvét vesztett mesélő az elbeszéléseivel betelni nem tudó naiv hallgatóság zaklatásaitól szabaduljon. Példáikra minden nép meséi közt elég nagy számmal akadunk. Ezek egy része rokon az ijesztős mesével és a gyermekversikék azon meseszerü alfajával, amely a láncversikék nevén ismeretes. Elemeik többnyire a mese-movitumok és a népmesei frazeologia hagyományos szertárának legelcsépeltebb közhelyeiből kerülnek ki. Némelyek (p. nálunk Kálmány Lajos) megkülönböztetik a pusztán csali mesék körétől az ugynevezett bosszantó meséket, amelyekben tudniillik a felkeltett várakozás meghiusulásán kivül még valami, a rászedett hallgatóra (ezenkivül is) boszszantó elem is füződik. Magyar példák számosával olvashatók Kálmány népköltési gyüjteményeiben (Szged népe, I-III. Koszorúk az alföld vadvirágaiból II.), Arany László eredeti népmeséi közt és az Arany-Gyula-féle népk. gyüjteményben, valamint a Nyelvőr egyes évfolyamaiban.
