Clusius
Clusius Károly, tkp. Charles de l'Ecluse, hazánk flórájában is kiválóan működő elsőrangu füvész, szül. 1526 febr. 19. Arras, akkor belgiumi városban, hol atyja vagyonos ember és előkelő tisztviselő volt, megh. Lejdában 1609 ápr. 4. C. a jogtudományt Gent és Louvainban hallgatta, majd Marburg és 1549. Wittenberga egyetemére ment, hol Melanchthonnal megismerkedvén, később maga is protestáns lett, sőt atyján kivül összes hozzátartozóit is az uj iránynak nyerte meg. Az alatt Frankfurt, Straszburg, Lyon és Montpellier főiskoláit 1550. kereste föl. Emitt megbetegedve Rondeletius orvos és füvész kezelése alá, valamint házába is került, amely tartózkodásakor a jogi irányt elhagyva a füvészetet szerette meg. Tanulmányait nélkülözések közt 1553. befejezvén, a Nyugati Alpeseket kutatgatta; 1554. atyja parancsára Belgiumba tért vissza. Dodonaeus holland füveskönyvének latin fordításával európai hirre vergődött, úgy hogy a dusgazdag bajor Fugger János Jakab, a művészetek és tudományok avatott barátja 1564-ben C. társaságában utra kelt Francia-, Spanyolországba és Portugáliába. Ezen utján számos uj növénynyel ismerkedett meg, vagy 200-ról remek rajzot készített, de 1565-ben Gibraltárban karját törve hazautazott. Felgyógyulván Párist és Londont látogatta meg s növényismereteit bővítve mind nagyobb hirre tett szert. Ennek köszönhette, hogy a fölvilágosodott II. Miksa császár 1573. a protestáns C. gondjaira (praefectus) bizta a bécsi császári kerteket. Ismerősei közé Zsámboki János (Joannes Sambucus) bécsi udvari történetiró, a németujvári Batthány Boldizsár és ennek prot. lelkésze Beythe István (l. o.) tartoztak. Batthány, a későbbi nádorhelyettes többször vendégeül vitte, úgy hogy C. ezzel hazánkban török hódoltság alá nem jutott részeit: Pozsony vidékét, Sopron, Vas és Zala vármegyét többször és hosszasabb időre beutazta és átkutatta (1673-88). Növényeinket gyüjtötte, lerajzolta, sőt a népies neveiket is följegyezgette, amiről következő korszakos művében számol le: Caroli Clusii Atrebatis Rariorum aliquot stirpium per Pannoniam, Austriam et vicinas quasdam provincias observatarum historia, quatuor libris expressa: ad Rudolphum II. Imp. etc. Antverpiae 1583; Beythe magyar növény-szótárának uj nyomását is hozzá csatolta. Leirásait a növényekről készítette s pedig oly hűen és szabatosan, hogy a növényt belőle még rajz hiján is meg lehetett fejteni. A számos sajtóhibát, a rajzok fölfordítását, fölcserélését és kihagyását röstellette; pedig arról nem tehetett, mert Bécstől távol, Antwerpenben kellett megjelentetnie. Hasztalan ajánlotta e művét II. Rudolf császárnak: a protestáns C. nevét a kat. császári ház udvartartásának számadásaiban csak 1576 végéig, Miksa haláláig találhatjuk meg. Ezóta, ugy látszik, Batthány nagylelküségéből élt, kivált 1581 óta, amikor bal lába feje és bokája kificamodott. Egyetemi nyugodt katedrára vágyva elhagyta Bécset; 1587. a protestáns hessen-casseli gróf tüzött ki számára évi dijat, hogy a majnai Frankfurtban a tudománynak élhessen. Itt meg az a baleset érte, hogy jobbik combcsontja ficamodott ki és a rossz beleigazítás következtében ezentul haláláig két mankó használatára kényszerült ő, aki a növényeket addig a legszédítőbb helyről is elhozta. Végre 67 éves korában 1593. Lejda egyeteme tanárjává választotta meg. Itt értékesíthette C. rengeteg növényismeretét, mely egész Közép- és Déli-Európa, Elő-Ázsia és Elő-Afrika, valamint Keleti- és Ny.-India területeire vet világot. Előbbi műveit ujra átdolgozva, kijavítva és egygyé öntve, valamint szorgalmas levelezéseit fölhasználva legnagyobbszerü munkáját adta ki: Caroli Clusii Atrebatis etc. Rariorum plantarum historia, Antwerpiae 1601. Gazdag tartalma magyar vonatkozásokat is közöl. De ránk nézve legérdekesebb a II. rész 261-288. folio-lapja, melynek külön címe ez: Fungorum in Pannoniis observatorum brevis historia. (V. ö. Reichardt Vilmos, Carl Clusius Naturgeschichte der Schwämme Pannoniens, Bécs 1876; Kalchbrenner K., A magyar gombászat fejlődéséről. Értekezések a term. tud. köréből IV. 1873.) Hazánk nyugati vidékének ehető és bolondgombáit lelkiismeretesen leirja, előfordulásaikat és magyar neveiket közli és hű rajzukat mutatja be. A rajzokról megjegyzi, hogy oly festményekről való, melyeket Batthány saját költségén művészszel készíttetett el. Sok gombáját sokáig nem birták megfejteni, mert az eredeti festmények egy ideig elveszve lappangtak. Most Istvánffi Gyula a 87. folio-lapra ragasztott remekfestésü gombák 222 képét a lejdai egyetemi könyvtárból kölcsön kapva, azon nagyságban és hűen lemásolta, amiről a M. Természettud. Társulat növénytani értekezletén 1893 febr. 8. számolt be. C. a Keletről származó kerti növények elterjesztésével is érdemeket szerzett (l. Busbeckius, Vadgesztenye). 1605. még egy művet adott ki e cimen: Exoticorum libri decem. Curae posteriores c. műve még csak 1611. jelent meg. C. életrajzát Morren Ed. (Charles de l'Écluse, sa vie et ses oeuvres, Liege 1875), hazánkban Sadler József irták meg (Term. tud. társulat Évkönyvei I.).
