Cianamid
Cianamid (carbodiimid) CN.NH 2 vagy C(NH)2. Felfedezői Cloëz és Cannizaro 1851. E vegyület akkor képződik ha cianklorid, éterben oldott ammoniára hat. Tisztán előállítva szintelen, vizben, borszeszben és éterben könnyen oldható kristályokból áll, amelyek 40°-on megolvadnak. Oldataiból az ammoniás ezüstnitrát oldat sárga csapadék alákjában CN 2.Ag 2 összetételü vegyületet választ le. A rézsók fékete válmányt adnak (CN 2.Cu). Könnyen polimerizálódik és diciandlamiddá C2N4H4) alakul. Ásványos savak behatására könynyen vizet vesz fel és karbamiddá (hugyany) lesz. Reakcióiból nem lehet biztonsággal szerkezetére következtetni, ezért a kémikusok véleménye eltérő; némelyek C.-nak, mások carbodiimidnek tekintik. A C: nak számos származéka ismeretes; igy a hidrogént különféle organikus gyökök (metil, etil amil, fenil stb.) helyettesíthetik.
