Canisius
Canisius Péter, családi nevén « de Hondt», a Jézus-rendi társaságnak első német tagja és Németországban a rend első főnöke, szül. Nimwegenben 1521 máj. 8., megh. a svájc-freiburgi rendházban 1597 dec. 21. 1543 máj. 8. Mainzban a jezsuita rend tagja lett. Kölnben működött mint egyetemi tanár, 1547. a trienti egyetemes szt. zsinatra ment. Trientből jutott Bolognán keresztül először Rómába, ahol loyolai Szt. Ignác kezeibe 1549. ünnepélyesen letette a négy fogadalmat. Németországba visszatérvén, Ingolstadtban hittanár, majd az egyetem alkorlátnoka lett. 1551. I. Ferdinánd német császár hivására a bécsi egyetemre ment és itt írta meg kétrendbeli kátéját, amelyek a kátéirodalomban fordulópontul tekintendők. Nagyobb katekizmusa 1554-ben jelent meg Summa doctrine christiane sive catechismus major címmel, 1566-ban pedig kisebb katekizmusa Institutiones christiane pietatis s. parvus catechismus catholicorum címen. Több száz kiadást értek e káték és úgyszólván minden élő nyelvre le vannak fordítva, magyarul e címen: Magyar catechismus, mely C. P. pater által iratott és most ujonnan a keresztény híveknek oktatásokra magyar nyelven kinyomtattatott (Nagyszombat 1727, s többször). 1554-58-ig a bécsi püspöki megyét mint helyettes kormányozta. 1566. pedig loyolai Szt. Ignác Jézus társaságának első tartományi főnökévé nevezte őt ki. Művei közül a két kátén kivül megemlítendők még különösen szent beszédei. IX. Pius 1864 november 20. C.-t a «boldogok» közé iktatta.
