Campoamor
Campoamor, don Ramon de C. y Campoosorio, spanyol költő és bölcsész, szül. Naviában 1817. előkelő, nemes családból. Orvosi pályára lépett, de hajlamai csakhamar az irodalom és a politika felé vonták. Előbb Alicante és Valencia kormányzója, majd több izben képviselő volt, s e minőségében mint kiváló szónok tünt ki. Az 1868. forradalom után visszavonult, de később ismét hivatalt vállalt a belügyminisztériumban. XII. Alfonz restaurációja után államtanácsosnak nevezték ki. Tagja a spanyol akadémiának. Költői és filozofiai munkái egyaránt kedveltek. Az előbbiek közül nevezetesebbek: Ayes del alma (A lélek kormányzói, Madrid 1842; Fabulas morales y politicas , (u. o. 1842, 1866); Doloras, Colon (u. o. 1859); El Drama universal (u. o. 1873); Los Pequenos poemas (Kisebb költemények, 1879); Los Buenos y los Sabios (A jók és az okosak, 1881); El Amor y el rio Piedra (A szerelem és a Piedra [kő] folyó, 1882); Los Amores de Juana (1882); El Tren express (1885); Dies ire; El Honor; Guerra a la guerra stb. Költői munkái több kiadásban jelentek meg Obras poeticas címmel (Madrid 1859.). Még nevezetesebbek bölcseleti munkái: Filosofia de las leyes (A törvények bölcselete, Madrid 1846); El Personalismo apuntes para una filosofia (A perszonálizmus filozofiailag megmagyarázva, u. o. 1850; Polemicas con la democracia (1862); La Absoluto (1865); El idealismo (1883).
