Cambon
Cambon (ejtsd: kambon), 1. József; francia politikus szül. Montpellierben 1754 jun. 17., meghalt 1820 febr.. 15. A forradalom kitörése előtt gyártulajdonos volt. 1791. polgártársai beválasztották a törvényhozó testületbe, 1792-ben pedig a konventbe, hol leginkább pénzügyi kérdésekkel foglalkozott. A párisi községi tanács erőszakos tulkapásai és Robespierre valamint Marat garázdálkodásai ellen élesen kikelt, a hadsereg csalárd szállítóit pedig sorra bevádolta. 1793 óta tagja volt a jólétbizottságnak melyben a párisi kerületi szekciókat iparkodott féken tartani. Április 19. önfeláldozóan védelmezte a girondistákat, jul.-ban pedig őszinte jelentést tett az állam helyzetéről és a jólétbizottság működéséről; 1794 márciusában egy ujabb jelentésében a pénzügy helyzetét tárta fel és kiméletlenül leplezte le a terroristák rablásait és az állami birtokoknak a konvent biztosai által való elpazarlását. Nagy része volt Robespierre megbuktatásában ellenben a bepanaszolt bizottsági tagokat (u. m. Billaud-Varennes, Collotd'Herbois stb.) védelmébe vette, amiért Tallien őt is bűnrészességgel vádolta. C. ekkor elrejtőzött s ezentul visszavonultan élt falusi birtokán Montpellier mellett. 1815. a kamarába választották, de a második restauráció után mint királygyilkost számüzték. Utolsó éveit a Brüsszel melletti St. Josse én Brodeban töltötte. V. ö. Claretie, Les derniers montagnards (Páris 1867) és Grande Encyclopédie VIII. 1049-50.
2. C. Péter Pál, francia diplomata, szül. Párisban 1840. Kezdetben ügyvéd volt; J. Ferry 1870., mikor a Seine-département prefektusa lett, kinevezte őt irodafőnökévé; 1871-72. több prefektura főtitkára s 1872: az Aube-dép. prefektusa lett, de mint republikánust 1873. letették; 1876. ujra prefektus lett, majd 1882 tuniszi miniszterrezidens és 1886. madridi követ.
